Elhunyt Vásáry Tamás

2026. február 6.

A nemzet művésze, Szent István-renddel és Kossuth-díjjal kitüntetett zongoraművész, karmester 92 éves volt, Dr. Farkas Gábor rektor visszaemlékezésével búcsúzunk tőle.

Fotó: Zeneakadémia / Erdős Dénes
 

Mély megrendüléssel értesült a Zeneakadémia arról, hogy az intézményhez szoros szálakkal kötődő Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Szent István-renddel és Kossuth-díjjal is kitüntetett zongoraművész, karmester, a magyar zenei élet kiemelkedő alakja, 93 éves korában elhunyt. Pályája már fiatalon nemzetközi figyelmet kapott: művészetét a letisztultság, a kivételes muzikalitás és a mély zenei gondolkodás jellemezte. A világ számos koncerttermében fellépett, karmesterként pedig évtizedeken át szolgálta a magyar zenei életet. Munkássága és személyisége generációk számára jelentett iránytűt, példát és inspirációt. Számos alkalommal tartott mesterkurzust a Zeneakadémián, zsűrizett az intézmény 2019-es Bartók Világversenyén is, és több, mára nevessé vált zongorista mestere volt.

Életéről részletesebben ide kattintva lehet olvasni.

Az alábbiakban a Zeneakadémia rektora, Dr. Farkas Gábor zongoraművész gondolatai olvashatók.

Akkor találkoztam először Vásáry Tamással, amikor a Magyar Rádió zongoraversenyét 2003-ban megnyertem. Miután kihirdettek első díjasnak, a gála után odajött, és felajánlotta, hogy legyek kamarapartnere kétzongorás-négykezes művekben. Itt kezdődött a mester-tanítvány kapcsolatunk, amely később barátsággá alakult. Pályám minden jelentősebb állomásánál jelen volt így vagy úgy, és doktori tanulmányaim során is konzulensem lett. Emlékszem, amikor a weimari Liszt-versenyről üzenetet írtam neki, hogy bekerültem a döntőbe, azt válaszolta: "én majd szorítok neked, te viszont engedd el magad". Ez olyan nyugalmat hozott, hogy másnap a döntőben mindent sikerült megvalósítanom, amit megbeszéltem vele a verseny előtti felkészüléskor. Neki köszönhetem az ottani összes díjat, mert úgy megnyugtattak szavai, hogy szinte megtáltosodtam. Máig kiemelkedően fontos nekem az a mondata.

Minden beszélgetésünk, a közös próbák vagy séták mind-mind tanítás volt. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is tanulhattam tőle. Nagybetűs ember, nagy lelki tanító volt. Mindamellett a világ egyik legnagyobb muzsikusának tartom. Mindig kutatta a földi életünkön túli életet, jó értelemben vett spirituális szemléletét pedig a zenében is megmutatta. Minden egyes leütött hangja szívből jött, pontosan tudta, mit akar közölni játékával, a technikai tudás és a művészi ihletettség egyszerre és a lehető legmagasabb fokon volt jelen benne. Pályám eddigi csúcsát jelenti, hogy az ő vezényletével és a Rádiózenekar közreműködésével néhány éve rögzíthettem Chopin zongoraversenyeit. Valaki egyszer azt írta róla, hogy Dohnányi Ernő óta nem volt ilyen muzsikus - mélységesen egyetértek e megállapítással. 

Bármiről lehetett vele beszélgetni, tudományról, irodalomról, képzőművészetről. Lelki békére törekedett és örök tanulásra, gyakorló meditálóként. Pályája legelejét leszámítva hivatalosan nem volt oktató, mégis sokakat tanított. Vladimir Horowitzról készült egy film Az utolsó romantikus címmel, szerintem azonban Vásáry Tamás volt az utolsó romantikus. A világ valóban sokkal szegényebb lett távozásával.

Farkas Gábor