„A kíváncsiság fiatalon tart!”

Úgy tudom, Beethoven Hegedűversenye a kedvenc versenyműve. Mi az oka a kötődésnek?

Beethoven Hegedűversenye a műfaj királya, a legmagasabb hegycsúcs, amit egy hegedűs megmászhat. Hihetetlen összetettsége azonban éppen az egyszerűségében rejlik: tele van skálákkal, futamokkal, arpeggiókkal, a zene nagyon letisztult és egyszerű. Ez az ezüstös szólam jelenti a legnagyobb kihívást a hegedűsök számára, hiszen a szólista nem rejtőzhet a zene jótékony leple mögé. Ugyanakkor egy nagyszabású szimfonikus műről van szó, nehéz megtalálni hozzá az ideális előadói stílust, az egyensúlyt klasszika és romantika között. Sokféleképpen lehet Beethovent játszani, s nekünk, zenészeknek hatalmas feladat a lehetőségek végtelen tárházában megtalálni azt az interpretációt, amiben valóban hiszünk. Egy élet sem elég felfedezni Beethoven zenéjének titkait.

Julian Rachlin.

Az English Chamber Orchestrával rendszeresen dolgozik együtt.

Számomra az English Chamber Orchestra az egyik legkedvesebb zenekar. Szoros kapcsolatot ápolok a zenészeivel, ami az előadásban hatalmas könnyebbséget jelent. Jól ismerjük egymás stílusát, értjük egymás kívánságait, reakcióit, s ez megteremti annak lehetőségét, hogy a zene legmélyebb rétegeibe hatoljunk le. Rengeteget tanultam a zenekartól, hiszen a karmester ugyanúgy tanulhat a muzsikusoktól, ahogy fordítva.

Sokszor vezényel szólistaként. Milyen érzés ugyanazt a művet karmesterrel játszani?

Gyönyörű adománynak érzem, hogy két irányból is megközelíthetem a versenyműveket. Annak ellenére, hogy egyszerre játszom és vezényelek, sokkal jobban figyelek a szólót körülölelő zenekari szólamokra. Hallgatom a második fagottot, a klarinétot, az üstdobot. Egészen más, de hasonlóan izgalmas élmény ugyanazt a darabot karmesterrel játszani. Korábban sem korlátozódott a figyelmem a saját szólamomra, de amióta magam is vezényelek, sokkal jobban érdekel, hogy valaki hogyan próbál, mik az elképzelései, hogyan interpretálja a darabot. A kíváncsiság fiatalon tart. Rendkívül inspirálóan hatnak rám a különböző szerepek: a hegedű, a brácsa, a tanítás, a vezénylés, a kamarazenélés… Sosem kizárólag hegedűsként tekintettem magamra. Számomra nem a hegedű a legfontosabb, a hang szerem csupán egy eszköz, hogy mélyebben megtapasztaljam a zenét.

Tavasszal Bartók Brácsaversenyének szólistájaként lépett fel Budapesten, de vonósnégyeseit is számos alkalommal játszotta már. Mit jelent önnek Bartók zenéje?

Bartók kétségkívül a legzseniálisabb magyar zeneszerző. Nagyon szeretem a Brácsaversenyt, a hegedűversenyek közül pedig főként az elsőt, amely kedvenc műveim egyike. Vonósnégyesei Beethoven és Sosztakovics darabjai mellett a műfaj legjelentősebb képviselői. A közeljövőben szeretném felfedezni a zenekari műveit is, elsősorban A csodálatos mandarint és a zenekari Concertót. Megtisztelő és felemelő volt Magyarországon Bartókot játszani, a zenekaron pedig érezhető volt, hogy valóban jól értik és átérzik ezt a zenét. Persze nem csak magyar zenekarok tudnak jól Bartókot játszani, ahogyan Beethovent sem csak osztrák és német zenekarok játszanak jól.

Színpadi karrierje mellett a UNICEF jószolgálati nagyköveteként is aktív. Miért fontos önnek ez a tevékenység?

Minden embernek lételeme, hogy adjon, számomra ez természetes. Ha valaki sikeres valamiben, azt kötelessége megosztani azokkal, akiknek ugyanez nem adatott meg. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a szenvedélyemnek élhetek, utazhatok a világban, és úgy érzem, hogy a UNICEF-ben végzett tevékenységemmel ezt meg tudom hálálni a sorsnak. Egyik közeli barátom, Sir Roger Moore meghívására csatlakoztam a programhoz hét évvel ezelőtt, és azóta is legjobb tudásom szerint próbálok részt venni benne. Minden évben szervezek egy nagyobb projektet a világ valamely pontján, melynek keretében olyan fiatalokat igyekszem felkarolni és zenei élményekkel gazdagítani, akiknek erre nem lenne másképp lehetőségük.

Nemcsak a tehetségek támogatását, hanem a jövő közönségének nevelését is feladatának tartja. Miként érhető el, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a klasszikus zenéhez?

Mindez csupán azon múlik, hogy mennyire vagyunk tevékenyek, és milyen részt vállalunk abban, hogy a gyerekeket bevonjuk ebbe a világba. Az interneten nevelkedett generáció körében csak úgy lehetünk hatékonyak, ha rendkívül aktívak vagyunk, hiszen fel kell vennünk a versenyt az információáramlás hihetetlen sebességével, és ki kell használnunk a benne rejlő lehetőségeket. Ha nem teszünk meg mindent, szembe kell néznünk a veszéllyel, hogy hamarosan kiürülnek a koncerttermek, egyre kevesebben lesznek kíváncsiak a klasszikus zenére. Éppen ezért nemcsak a nagy tehetségek felkarolásában és tanításában igyekszem aktív lenni, hanem általánosan a fiatalokéban is, akikből hamarosan klasszikuszene-szerető, koncertterembe járó felnőtt lehet.

Korábbi interjúiban többször beszélt zene és politika kapcsolatáról, többek között Krzysztof Penderecki kapcsán, aki két művét is önnek ajánlotta. Fontosnak tartja, hogy a kortárs zene reflektáljon társadalmi kérdésekre?

Extrém esetekben igen. Amikor valami egyértelműen szembe megy a humanitás eszményeivel, kifejezetten fontosnak tartom, hogy a magunk módján véleményt formáljunk. A zene a lehető legbékésebb és legintelligensebb eszköz erre. „Békeidőben” azonban, azt gondolom, a zene maradjon meg a maga absztrakt és tiszta valójában, elhatárolva a földi dolgoktól.

Hózsa Zsófia