A lakatlan sziget zongoristája

Párizsban hallottam először. Bach utolsó, befejezetlen remekművét játszotta. A fúga művészetét. Lejátszhatatlan darab. Nem technikai, hanem szellemi értelemben. Kijött a színpadra egy kelet-európai hivatalnok, szürke öltönyben, nagy, keretes szemüveggel, félszegen meghajolt, leült a zongorához és végigjátszotta a művet. Teátrális gesztusok és egyetlen felesleges mozdulat nélkül, mintha nem lenne semmi természetesebb. Talán mondani sem kell, hogy fejből. És tökéletesen.

Koroljov hamburgi otthonában (fotó: Stephen Wallocha)

Jevgenyij Koroljov Bach-előadása nemcsak számomra volt reveláció. Amikor Ligeti György meghallgatta A fúga művészetéből készített lemezét, a következőket mondta: „Ha egyetlen zenét vihetnék magammal arra a bizonyos lakatlan szigetre, Koroljov Bach-lemeze lenne az, mert éhezve és halálos szomjúság közepette utolsó leheletemig ezt hallgatnám."

Koroljov egyik meghatározó Bach-élménye Glenn Gouldhoz fűződik, akit Moszkvában hallott, nyolcéves korában, 1957-ben. Ha vannak zongoristák, akiknek analitikus megközelítése Gouldéhoz mérhető, Koroljov biztosan közéjük tartozik, miközben teljes mértékben mentes Gould polgárpukkasztó pojácaallűrjeitől. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Lev Oborin növendéke volt, de vett órákat Marija Jugyinától és Heinrich Neuhaustól is. 1976-ban macedón származású feleségével Jugoszláviába költözött, majd nyugatra emigrált, s 1978 óta tanít zongorát a Hamburgi Zeneművészeti Főiskolán (ahol Ligeti György is a kollégái közé tartozott).

Koroljov számára a tanítás és a koncertezés egyaránt fontos. „Igen érdekes dolog tehetséges fiatalokkal zenei kérdéseket megvitatni" – mondta egy interjúban. Nem megmondóemberként tanít tehát, diákjait partnernek tartja, nem gondolja magáról, hogy mindent tudna. Pedig nagyságrendekkel többet tud a zenéről, mint számos, sztárvirtuózként nemzetközi karriert befutott pályatársa. Koroljovot ugyanis nem a hangszere érdekli, hanem az, ami a hangszerén megszólal. Meg egyáltalán, bármi, ami zeneként értelmezhető. Fontosabb számára a középkori Ars Nova művészete vagy a 20. századi és kortárs zene, mint az unalomig játszott 19. századi zongorarepertoár. És elhivatott kamaramuzsikus: Natalia Gutman, Mischa Maisky és a Keller Kvartett mellett rendszeresen ad négykezes és kétzongorás koncerteket feleségével, Ljupka Hadzi-Georgijevával.

Ami a közönséget illeti, Koroljov így nyilatkozott rólunk: „Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy miként viszonyulok az adott darabhoz, amit játszom. Ez nagyon nagy koncentrációt és lelki energiát igényel. Nincs időm rá, hogy a közönséggel enyelegjek, hogy a kívánságait lessem. Tudom, hogy sok művész csinálja ezt, és valójában nincs is vele semmi baj. Én egyszerűen más vagyok. Végül azonban – remélem – a közönség hálás a fáradozásaimért." Ami a hálát illeti: nemcsak neki vagyok hálás a párizsi élményért, hanem a sorsnak is.

Fazekas Gergely