"Az alkalmazott zenét becsülöm, az alkalmazkodót nem" - interjú Tornyai Péterrel

Fotó: Kérges Máté

A Fidelio.hu-n megjelent beszélgetésból kiderül, miért szeretné a fiatal komponista, ha művei legalább kétszer szólalnának meg a koncerten, és az is, miért fordult a ping-pong labdák felé a figyelme. Az interjút - mely ide kattintva olvasható el - Tornyai Péter a zeneakademia.hu olvasói számára pár gondolattal kiegészítette, bevezetve minket a szerzői est műsorán szereplő két újabb művének világába:

Szeretek kiindulni a hangszerek által kínált, csak rájuk jellemző lehetőségekből. Ez alatt nem a hangszeres virtuozitás kiaknázását értem, ami valójában csak áttételesen az instrumentum, inkább a játékos lehetőségeiről szól. Megpróbálok úgy közelíteni ezekhez a hangokat kiadó szerkezetekhez, mint a kisgyerek, aki előítéletektől mentesen fel akarja fedezni a tárgyakat. A vonalak trapézban című darabomat az a jelenség inspirálta, hogy a cimbalom húrozása teljesen eltér minden más hangszer általában skálaszerű, lineáris beosztásától. Ha a cimbalmos sorban megüti a szomszédos húrokat, az nem diatonikus vagy kromatikus hangsort ad ki, hanem különös dallamokat melyek a hangszer különböző helyein egymástól is teljesen eltérnek. Ezekre a hangsorozatokra épül a darabom. Szerintem sok cimbalmos se gondolná, hogy milyen izgalmas dolgokat rejt hangszerének ez a furcsa húrozása. A Morpheusz-töredékeket olaszországi ösztöndíjas tartózkodásom alatt komponáltam, kifejezetten azért, mert a római Magyar Akadémián adott koncertemre saját művet is kértek. Ekkoriban hegedűduók írása foglalkoztatott, a koncertet viszont egyedül kellett megoldanom. Ebből a paradox helyzetből született meg a darab. Hogy pontosan miként, azt nem árulom el előre, de annyit elmondhatok, hogy koncepció gondolati tartalma legjobban a híres Karinthy-idézettel írható le: "Azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással."