Barokk lélek

„Nem vagyok purista – nyilatkozta egyik interjújában a BBC-nek. – Szeretem a barokk zenekari felállást, és remek, ha az embernek jó olasz hegedűje van, de a hangszerválasztás személyes döntés. A játékos boldog kell legyen a hangszerével. Ez a legfontosabb!” A boldogság. Alighanem ez Rachel Podger művészetének lényege. A boldogság, amit a zenélés jelent számára, s amit hangszerével varázslatos módon továbbít hallgatósága felé. Valóban nem purista, mert bár kizárólag 1800 előtti zenét játszik, és nincs is otthon modern hegedűje, a zenetudományi vértezet nála soha nem nyomja el a muzikális ösztönöket. Édesanyja német – gyermekkora egy részét Németországban töltötte –, édesapja a cambridge- i King’s College karvezetőjeként működött, s részt vett John Eliot Gardiner számos projektjében. Vagyis Rachel Podger már a historikus előadói gyakorlat eredményeivel a fülében élte át zenei eszmélését az 1980-as években. Diákéveiben mindig is a barokk hegedűhöz vonzódott, felülírva azt a korabeli vélekedést, hogy az megy barokk hangszeresnek, aki játéktechnikailag nem elég felkészült.

Az energiáktól duzzadó koncertjeiről és lemezeiről ismert Palladian Ensemble-t még diákkorában alapította meg, s az együttes számos régizenész „nagyágyú” figyelmét felkeltette: Trevor Pinnockét például, aki 1997-ben meghívta Rachel Podgert, hogy legyen az English Concert koncertmestere. Első lemezén Bach szólóhegedű-szonátái és partitái szerepelnek (kevesen vállalkoznak erre pályájuk korai szakaszában), s azóta számos hangfelvételen működött közre az English Concert tagjaként, majd 2004-től a Felvilágosodás Korának Zenekara vezetőjeként. Tanított a londoni Királyi Akadémián, a Dán Királyi Zeneakadémián, jelenleg a Királyi Walesi Drámaés Zeneakadémia professzora, s ha csak teheti, idejét otthonában, a délwalesi kisvárosban, Breconban tölti, ahol két gyermekével és ügyeit intéző párjával, az ugyancsak muzsikus Tim Croninnal él („őt nem érdekli az előadói karrier mókuskereke, úgyhogy nem volt kérdés, kettőnk közül ki lesz a sztár” – mondta róla Rachel Podger).

Rachel Podger (Fotó: Jonas Sacks)

Itt alapította a Brecon Baroque együttesét és az együtteshez kapcsolódó barokk zenei fesztivált, amely sokkal több puszta zenei programnál: valóságos közösségi esemény. Mert Rachel Podger számára a zene emberi vonása mindennél fontosabb. „Az előkészület során az embernek mindent elő kell bányásznia a kottából és önmagából – mondja a próbafolyamatról –, de amikor élő emberekkel együtt zenélünk, akkor az nem puszta reprodukciója annak, ami a papíron szerepel. Soha nem tudhatjuk, hogy mi fog történni.” Számára Bach, Telemann vagy Pisendel nem parókás öregurak, akik szigorúan néznek ki egy poros középiskolai énekkönyvből, hanem hús-vér emberek, tele zenén keresztül közvetíthető gondolatokkal. Ezért tartja fontosnak a korabeli kontextus megismerését, hiszen a zene a tág értelemben vett kultúra része: ha érteni szeretnénk, érteni kell a közeget, amelyben létrejött. Rachel Podger nem egyszerűen barokk hegedűs, alighanem egy időutazóval van dolgunk, aki többször is megfordult a 17. és 18. században, s hagyta, hogy a korszak átitassa a lelkét.

Fazekas Gergely