Charles Lloyd

Ben Ratliff, a New York Times szakújságírója szerint „ha követjük Charles Lloyd munkásságát, a jazz fél évszázadon átívelő nagyszerű története rajzolódik ki számunkra”. A Zeneakadémián tartandó koncertje idejére már a hetvennyolcat is betöltő Lloyd zenéjét saját bevallása szerint is nagymértékben meghatározta, hogy a Tennessee állambeli Memphisben született, így a blues alapvető hatást gyakorolt rá, s eközben a távol-keleti kultúrák iránt is rendkívüli fogékonyságot mutatott – ahogy mondja, a „vad jógik” tradícióját követi. Még ifjú muzsikusként játszott Howlin’ Wolffal és B. B. Kinggel, legjobb barátjának Booker Little jazztrombitást tartotta.

Charles Lloyd (Fotó: Dorothy Darr)

1956-ban Los Angeles felé fordította tekintetét Lloyd, felvételt nyert a University of Southern California klasszikus zenei tanszékére, így zenei szókincse tovább gazdagodott. Legfőképpen az avantgárd jazzben érezte otthonosan magát, és megint csak legendák oldalán, a nemrég elhunyt Ornette Coleman, Eric Dolphy és Bobby Hutcherson mellett gyűjtött tapasztalatokat. 1960-ban a huszonkét éves Lloyd lett Chico Hamilton zenekarának művészeti vezetője, és az ő révén került az együttesbe a máig legszélesebb körben ismert magyar jazzművész, Szabó Gábor gitáros. A hatvanas évek közepére már a keleti parti jazzélet kiválóságai, John Coltrane, Miles Davis, Charles Mingus és Cannonball Adderley is előszeretettel hívták a kiváló improvizációs, zeneszerzői és hangszerelői képességekkel rendelkező szaxofonost. Saját ikonikussá vált kvartettjében Keith Jarrett zongorázott, Jack DeJohnette dobolt és Cecil McBee játszott nagybőgőn.

Lloyd akkor tett szert világhírnévre, amikor 1966-ban fellépett a Monterey Popfesztiválon, az ott adott koncertjéből született Forest Flower című album pedig a jazztörténet egyik legnagyobb, milliós példányszámban eladott lemeze lett, melyet szüntelenül játszottak a rádiók is. Ennek nyomán olyan sztároktól kapott felkéréseket vendégszereplésre, mint Jimi Hendrix, a Cream és a Grateful Dead. A Forest Flower sikerében is jelentős szerepet játszott a keleti kultúrák hatása, és e tradíciókhoz fordult Lloyd, amikor regenerálódási céllal egy időre távol tartotta magát a színpadtól: meditáció, lelkigyakorlatok révén igyekezett töltekezni.

Akkor tért vissza a pódiumra 1981-ben, amikor a kivételes tehetségű zongoristával, Michel Petruccianival nyílt alkalma dolgozni. Két lemez és számos koncert született e különleges egymásra találásból. A nyolcvanas évek végén a svéd zongoristával, Bobo Stensonnal alakított új kvartettet, és készített lemezfelvételeket. Charles Lloyd a nyolcvanas évek óta változó felállású zenekaraival a rangos ECM lemezkiadónál jelenteti meg kimagasló minőségű albumait, melyeken olyan társakkal hallhatjuk, mint John Abercrombie, Brad Mehldau, Zakir Hussain vagy Jason Moran, vele készítette élete utolsó felvételét Billy Higgins dobos. Különös figyelem övezte a 2015-ben rögzített Wild Man Dance albumot, melynek érdekessége, hogy felvételére Lloyd a Blue Note kiadóhoz igazolt, hazai vonatkozása pedig, hogy a szaxofonos mellett a Gerald Clayton, Joe Sanders és Eric Harland alkotta kvartett egyik vendégművésze Lukács Miklós cimbalmos.

Bércesi Barbara