Elhunyt Andor Éva

Andor Évát a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte a Magyar Állami Operaház az MTI-vel. Andor Éva 1939. december 15-én született Prácser Éva néven. Művésznevét Andor Ilona karvezetőtől és zenepedagógustól "kölcsönözte", aki tanára volt. Tagja volt Andor Ilona gyermekkórusának, sokat szerepelt a rádió különféle gyermekműsoraiban. A Zeneművészeti Főiskolán tanult 1958-tól 1964-ig, majd 1965-től 1972-ig Berlinben képezte tovább énektudását. Diplomája megszerzése után, 1964-ben azonnal szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek 1997-ig volt a tagja. Széles repertoárján elfért a teljes zenetörténet, Monteverditől Gershwinig énekelt koloratúrszerepeket. Főbb alakításai között volt Mimi (Bohémélet), a Manon Lescaut címszerepe, Pamina (A varázsfuvola), Nedda (Bajazzók), Micaela (Carmen), Margit (Faust), Pillangókisasszony, Susanne (Figaro házassága), Sophie (A rózsalovag), Marcellina (Fidelio), Woglinde (A Rajna kincse). Egyik leghitelesebb megszólaltatója volt a Székely fonó leányának és Kodály dalainak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ének Tanszékének tanára volt 1986-tól, majd 2000-től öt éven át tanszékvezetője, visszavonulásáig pedig egyetemi docens. Művészi munkáját 1969-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1976-ban érdemes művész címmel ismerték el.

Az alábbiakban az Ének Tanszék jelenlegi vezetője, Meláth Andrea professzor asszony nekrológját olvashatják:

Búcsú Andor Éva Tanárnőtől

Éva néni halála mély fájdalommal tölt el bennünket, akik szerettük és tiszteltük őt.

A Zeneakadémián a 60-as évek kezdetén szerezte meg diplomáját, majd 1986-tól, mint tanár tért vissza. 2000-2005 között az ének tanszak vezetőjeként búcsúzott el az Egyetemtől. Fegyelmezettsége, megbízhatósága, szakmai tudása rendkívül nagy hatással volt ránk, növendékekre. Mindig őszinte szeretettel mesélt azokról a fantasztikus pillanatokról, melyeket a színpadon élt át. Karrierje irigylésre méltó a mai generáció számára is, hosszú évtizedekig nem múlt el hét színpadra lépése nélkül az Operaházban. Magas szintű színpadi tapasztalata, valamint szakmai tudása hatalmas példaképpé tette növendékei előtt, akiknek szeretete, ragaszkodása nem csak az egyetemi évekre volt jellemző, de hosszan tartó betegségében is mellette álltak és rendszeresen látogatták Éva nénit. 

Mi, akik nem az ő növendékei voltunk, ugyanúgy részesülhettünk támogató szavaiból mind szakmailag, mind emberileg.

A tanítás iránti elkötelezettsége is példaértékű volt, számtalan tehetséges énekes énekel ma is esténként a színpadokon, akik Tőle kapták az ehhez szükséges útravalót. Sírva ült egy-egy volt növendéke premier előadásán, így személyesen is átélve munkájának beérett gyümölcsét.

Most, hogy örökre eltávozott közülünk hatalmas űrt hagyva sokunk lelkében, kötelességünknek érezzük, hogy emlékét megőrizve végezzük tovább mindennapi tevékenységeinket. Halálával a család mellett mi is vesztesek vagyunk, de vesztesek azok is akiknek már nem adhatja át különleges tudását.

Sugárzó tekintete, mosolya, segítőkészsége hiányozni fog mindannyiunknak.

Nyugodjon békében, drága Éva néni!