Elhunyt Devich Sándor
A 81 éves korában elhunyt hegedűművészről, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusától dr. Vigh Andrea rektor szavaival vesz búcsút a Zeneakadémia.
Január 20-án, délután örökre távozott közülünk Devich Sándor, a Zeneakadémia professor emeritusa. Hogy Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas volt, hogy kétszer kapott Kossuth-díjat, az legfeljebb arról árulkodik, hogy a zeneélet elismerte páratlan művészi és oktatói tevékenységét, de semmit nem mond az emberről, akit elveszítettünk. Zathureczky Ede tanítványaként végzett a Zeneakadémián, alapító tagja volt a Bartók Vonósnégyesnek, amelyből huszonöt rendkívül sikeres év után lépett ki, hogy életét a tanításnak szentelje. 1981 óta tanított a Zeneakadémián, generációkat nevelt a vonós játékra és a kamarazenére, s ami fontosabb, ezeken keresztül az élet szeretetére. Rendkívüli muzsikusi tapasztalatából, bölcsességéből nemcsak közvetlen tanítványai részesülhettek, hanem tanulmányainak és könyveinek olvasói is. Tavaly ősszel, nyolcvanadik születésnapja alkalmából a következőket nyilatkozta egy interjúban: „Nekem két élet jutott: huszonöt fantasztikus év a kvartettel, és a Jóistentől kaptam még egyszer huszonöt évet tanítani, ami a legnagyobb élvezet. Most is előfordul még, hogy régi vagy újabb tanítványaim megkérdeznek, meghallgatnám-e őket. Azt nagyon szeretem. Hangszert fogni már nem tudok, de nem bánom: Isten áldotta szép ötven évem volt a zenével, nem lehet panaszom.” Valódi, klasszikus értelemben vett mestert veszítettünk Devich Sándorral, akinek öröksége hosszú évtizedekig fogja még meghatározni a Zeneakadémia szellemiségét. Hiányozni fog a derűje, a zeneisége, a művészetbe vetett hite. Nyugodjon békében, Tanár úr!
Dr. Vigh Andrea
a Zeneakadémia rektora
Devich Sándort a Zeneakadémia saját halottjának tekinti.
Devich Sándor 1959-ben szerzett kitüntetéses hegedűművész-tanári diplomát a Zeneakadémián. 1957-től az Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Kamarazenekar és a Komlós- majd a Bartók Vonósnégyes tagjaként koncertező művészként járja Magyarország és a világ pódiumait. A Bartók kvartettel első nagy nemzetközi sikerüket 1964-ben aratták a Liége-i Nemzetközi Kamarazene- és Vonósnégyes-versenyen. Az együttes hamarosan a nagy nemzetközi fesztiválok visszatérő vendégévé vált: fellépett többek közt Adelaide, Aldeburgh, Ascona, Aix-en-Provence, Edinburgh, Luzern, Menton, a Prágai Tavasz, Spoleto és Velence közönsége előtt. Különösen fontos fejezete a Bartók Vonósnégyes munkásságának Beethoven és Bartók összes vonósnégyese, valamint Brahms vonósokat és zongorát foglalkoztató kamarazenéje, kvartettjei, kvintettjei és szextettjei: e három szerző műveiből az együttes a Hungaroton stúdióiban gyűjteményes felvételt készített. 1981-től Devich Sándor életében a tanítás kerül előtérbe: Zeneakadémia tanára lesz, egy évvel később pedig kiválik a vonósnégyesből, 1983-tól csaknem tíz éven át a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője. 1985-ben (majd új kiadásban 2005-ben) könyvet jelentet meg a vonósnégyes műfajáról, emellett számos kurzust tart. 1965-ben Liszt-díjat, 1970-ben Kossuth-díjat, 1981-ben Kiváló Művész kitüntetést kap a Bartók Vonósnégyes tagjaként. 1986-ban Bartók-Pásztory díjjal ismerik el munkásságát, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) címben, 2006-ban Weiner Leó-díjban részesül. 2006 óta volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa.