Elhunyt Komlós Péter hegedűművész, a Zeneakadémia egykori tanára

Hetvenéves születésnapján Petrovics Emil köszöntötte a következő szavakkal: „Komlós Péter nagyvonalúsága, türelme, alapvető tisztalelkűsége és jóakarata (és persze megkérdőjelezhetetlen szaktudása) tudott összetartani négy különböző, csodálatos, egyenrangú férfiút, több mint negyven éven át; amire – tudomásom szerint – még nem volt példa az újkor európai történetében. Ő a primárius fogalom megtestesítője. Nyugalma, a világ dolgaiban való tájékozottsága, viselkedésének civilizáltsága, eleganciája, fontoskodástól mentes, szíve mélyére rejtett igazi alázata és hűsége a művek megszólaltatása terén: felbecsülhetetlen kincse e kis haza nagy zeneművészetének.”

Komlós Péter a Zeneakadémián végzett Zathureczky Ede osztályában. Kamarazenét Weiner Leótól tanult, s az ő inspirációjára alapította meg huszonkét évesen a kvartettjét, amely 1963-ban vette fel Bartók Béla nevét. A következő évben megnyerték a Liège-i Nemzetközi Vonósnégyes Verseny fődíját, s ekkor indult káprázatos nemzetközi karrierjük. Az alapítást követő bő fél évszázadban négy földrészen több mint négyezer koncertet adtak, számos lemezükkel nyertek el rangos elismeréseket. A teljes klasszikus vonósnégyes-repertoárt játszották, Bartók műveit mintegy hétszázszor adták elő pályafutásuk során, s számos magyar szerző (Bozay Attila, Durkó Zsolt, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Szokolay Sándor) írt művet kifejezetten a számukra. Komlós Péter szólistaként is aktív volt, 1960 és 1969 között a Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestereként működött, a nyolcvanas években a Zeneakadémián tanított. 1964-ben Liszt-díjat kapott, 1986-ban Bartók-Pásztory-díjat, s két alkalommal ítélték neki a legmagasabb állami művészeti elismerést, a Kossuth-díjat (1970, 1997). Néhány évvel ezelőtt egy interjúban így fogalmazott: „Addig szeretnék játszani, amíg a Jóisten megengedi úgy, hogy közben a meglévő, mintegy százötven művet számláló repertoárt karban tartsuk. Mihály András mondta egykor: »ezt egyszer abba lehet hagyni, de befejezni soha«”. Nem is fejezte be, haláláig dolgozott, két éve még emlékezetes mesterkurzust tartott a Zeneakadémián. És meglehet, a kvartett-játékot abba kellett most hagynia, de hegedűhangja velünk él, ahogy velünk él a Bartók Vonósnégyes emlékezete is, mégpedig nemcsak lenyűgöző felvételek és koncertélmények formájában, hanem szellemiségében is, amit kötelességünk ápolni és megőrizni az utókor számára.

Komlós Péter búcsúztatása a Rákoskeresztúri Új köztemetőben lesz 2017.június 1-jén, 11.45-kor.