„Élő ellenpélda vagyok"

- Ki volt az első magyar zenész, akivel kapcsolatba került?

- Cziffra György. 1979-ben egy versenygyőzelmet követően debütáltam volna Párizsban, ám egy vihar miatt a helyszín használhatatlanná vált, így nem kerülhetett sor a koncertre. Cziffra egy héttel később jótékonysági hangversenyt adott, amelynek bevételét a terem renoválására ajánlotta fel, nekem pedig lehetőséget adott, hogy az elmaradt alkalom helyett az ő koncertjének egyik félidejében játsszak. Hirtelen fel sem fogtam, mit jelent mindez: a barátaimból és családtagjaimból álló ötvenfős közönség helyett Cziffra ezerfős publikuma és a sajtó előtt játszottam. Csodálatos élmény volt, és hatalmas gesztus a mester részéről. Kipróbálhattam a néma zongoráját is, amely teljesen lenyűgözött. Olyan erő kellett ahhoz, hogy az ember egy billentyűt is lenyomjon rajta, hogy nekem a két hüvelykujjamra és a teljes testemre szükségem volt hozzá. Cziffra pedig ezen a hangszeren melegített be, és ezen gyakorolta Schumann Toccatáját is!

- Később a Conservatoire-on töltött évei alatt – ahol Pierre Sancan volt a mestere – Sándor Györgytől is tanulhatott.

- Bartók 2. zongoraversenyét játszottam neki. Fantasztikus órákat tartott, rengeteget tanultam tőle nemcsak Bartókról, hanem Beethovenről is. Hihetetlenül racionálisan közelítette meg a zenét és magának a zenélésnek a folyamatát, mindig rendkívül világosan fogalmazott. De valójában az egyik első magyar zenész, akivel találkoztam, a feleségem. Arra, hogy a lányaim folyékonyan beszélnek magyarul, különösen büszke vagyok.

- Sokan Solti György utolsó nagy felfedezettjeként tartják Önt számon.

- Életem egyik legfantasztikusabb mozzanatáról van szó, amely egyben nagyon szomorú emlék is. Maestro Soltival egy véletlennek köszönhetően találkoztam Svájcban, ahol megkért, hogy játsszak neki. Hihetetlen élmény volt. Azt követően, két éven keresztül rendszeresen meghallgatott Párizsban és Londonban. Chopint, Beethovent, Lisztet, Wagner, Ravelt játszottam neki, és ő megosztotta velem a gondolatait. Elképesztően gazdag tapasztalat volt ez számomra, rengeteget tanultam tőle. 1997 júniusában lehetőséget kaptam, hogy az ő vezényletével, az Orchestre de Paris kíséretével előadjam Bartók 3. zongoraversenyét a következő év során Párizsban és Rómában. Hihetetlen öröm volt ez számomra, Bartók és a Maestro miatt különösen. A történet szomorú része azonban, hogy Solti szeptemberben meghalt. Bár végül nem állhattam vele egy színpadon, rengeteg inspirációt kaptam tőle, és a szellemisége azóta is bennem él. Szimbolikus gesztusként az özvegye, Valerie Solti nekem ajándékozta a frakkját, alkalmanként ebben játszhatok a mester tiszteletére.

- Szoros szakmai kapcsolat fűzi Kocsis Zoltánhoz is.

- A vele való találkozásom és a közös koncertjeink fordulópontot jelentettek az életemben. A legelső lemezemhez – amelyen Haydn-darabokat játszottam – Kocsis írt ajánlást. Elküldtem neki a felvételt, és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve egy pár sort írni a játékomról, és ő ezt nagyon szívesen meg is tette. Ez a gesztus barátságunk kezdetét is jelentette. Később, 1995-ben a Bartók-évforduló kapcsán több kétzongorás estet adtunk együtt, amelyeken a Bartók-művek mellett Ravelt és Debussyt játszottuk, természetesen több átiratot is. Rengeteget tanultam ezekből a koncertekből, s ez a tapasztalat alapjaiban határozta meg a zenei fejlődésemet. Többször játszottam Kocsis vezényletével is. Meghatározó élmény volt számomra a Kurtág 80. születésnapjára rendezett berlini koncert, amelyen – Perényi Miklós közreműködésével – a zeneszerző Kettősversenyét adtuk elő. Kurtág is jelen volt a próbákon, és olyan instrukciókkal látott el hármunkat a darab kapcsán, melyek nagy hatással voltak a zenei gondolkodásomra.

- A novemberi zeneakadémiai koncertjén felhangzó Debussy-mű, a Jeux kétzongorás átiratát is Kocsissal mutatták be.

- Klaus Lauer, a Badenweileri Zenei Napok művészeti igazgatója felkérésére kezdtem dolgozni a művön. Bár koncerteken rengeteg átiratot játszottam, azelőtt nem volt alkalmam hasonló feladatban kipróbálni magam. A munka azonnal magával ragadott, így két évvel később a fesztiválon Kocsissal be is mutathattuk az átiratot, melynek kiadásához később Boulez írt előszót.

- Gyakran hallani Öntől, hogy Debussy zenéjével nem állt mindig közeli kapcsolatban.

- Természetesen mindig csodáltam Debussyt és érdeklődtem a művészete iránt, de sokáig nem mozdított meg bennem semmit. Ma a nemzetközi zeneéletben sokszor hallani, hogy ha orosz vagy, mindenkinél jobban játszol orosz zenét; ha magyar vagy, mindenkinél jobban játszol Bartókot; ha pedig francia vagy, Debussy a génjeidben van. Ez teljes nonszensz, magam is élő ellenpélda vagyok. 35-36 éves lehettem, mikor először hatódtam meg könnyekig Debussy zenéjétől. A Pelléas és Mélisande egyik különleges pillanata fogott meg, s olyan erővel ragadtak meg az érzelmek, hogy képtelen voltam megmozdulni. Korábban nem történt velem Debussy zenéjének hatására hasonló, pedig túl voltam már az Etűdök lemezfelvételén, és – ahogyan a Conservatoire-on minden zongorista – rengeteg darabjával foglalkoztam. A Debussy zenéjével való érzelmi, szenvedélyes kapcsolatom tehát nem a francia identitásomból táplálkozik.

- Bartók nyelvét a kezdetektől fogva akcentus nélkül beszéli.

- Bartók hosszú időn keresztül sokkal közelebb állt hozzám, mint Debussy. A 2. zongoraverseny a repertoárom legelső versenyművei közé tartozik. A zenéjét azóta csak még közelebb érzem magamhoz azáltal, hogy kapcsolatba kerültem a nyelvvel, a kultúrával és számtalan kiváló magyar muzsikussal. Úgy tűnik azonban, hogy Bartókkal kapcsolatban már eleve megvolt bennem egy olyan ösztönös megérzés, amely Debussy esetében csak később alakult ki.

- Mi volt az Debussy zenéjében, amely inspirálta, ösztönözte az átírási folyamatot?

- A Jeux a zeneszerző legkomplexebb művei közé tartozik harmóniai, hangszerelési és szerkezeti szempontból egyaránt. A zene különböző, egymást követő pillanatok hatalmas kaleidoszkópja. A darab attól olyan csodálatos, hogy bár ezek a pillanatok apránként követik egymást, Debussy mégis hihetetlen feszültséget teremt köztük. Már-már wagneri feszültségről van szó, ezt azonban persze némi provokatív felhanggal mondom – Debussy ugyanis finoman szólva nem igazán rajongott Wagnerért életének utolsó éveiben. A két zeneszerző által alkalmazott technika nagyon különbözik, a feszültség érzelmi erejét tekintve mégis hasonló hatást érnek el. Olyan gazdag a darab szövésmódja, hogy mélyen bele kellett ásnom magam a zenei anyagba, és gondos elemzésnek kellett alávetnem minden egyes harmóniát ahhoz, hogy eldönthessem, melyek a fontos és kevésbé fontos hangok. A kétzongorás átirat számára néhány helyen le kellett egyszerűsítenem a zenei anyagot, hiszen másképp túl zsúfolt lett volna a hangzás. Technikai szempontból nagyon fontos volt látnom a párhuzamokat a Jeux és a vele egy időben írt zongoradarabok, az Etűdök és az En blanc et noir között. Azóta, ha zongoradarabjait játszom, mindig hallom az adott mű hangszerelési lehetőségeit.

- A koncerten elhangzik a Három noktürn kétzongorás átirata is, a Felhők és az Ünnepek Ravel, míg a Szirének Kocsis átiratában. Hogyan látja, van-e különbség abban, ahogyan a két szerző megközelíti a művet?

- Kocsis és Ravel átiratainak alapvető különbsége a virtuozitásukban rejlik. Kocsis átiratai komoly kihívás elé állítják a zongoristákat és elképesztően hatásosak. Ravelnél ez az aspektus mintha kevésbé volna jelen.

- A Jeux átirata sem tartozik technikai szempontból a legkönnyebb darabok közé…

- Valóban, sok helyen hihetetlenül nehéz eljátszani. Elárulhatom azonban, hogy ez határozott célom volt, egyfajta revans. Korábban játszottam Kocsissal az ő La Valse-átiratát, és olyan keményen kellett vele dolgoznom, hogy megfogadtam, ha valaha lesz alkalmam arra, hogy írjak neki valami nehezet, élni fogok a visszavágó lehetőségével. Különösen hálás vagyok azért, hogy Szokolay is elfogadta ezt a kihívást.
 

Szokolay Balázs és Jean-Efflam Bavouzet

- Játszottak már korábban együtt Szokolay Balázzsal?

- Ez lesz az első alkalom, hogy együtt lépünk színpadra, de már hosszú ideje ismerjük egymást. Néhány évvel ezelőtt egy koncert után Szokolay megkeresett azzal, hogy ha lehetősége lesz Bartók kétzongorás szonátáját előadni, szeretné, ha én játszanám az egyik szólamot. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt szólaltathatjuk meg a művet, és különösen örülök, hogy az Amadinda művészei csatlakoznak hozzánk.

- Rácz Zoltánnal már dolgoztak együtt, Messiaen Turangalîla szimfóniáját játszották.

- Fantasztikus élmény volt a koncert, ráadásul része lehettem a magyar zenetörténetnek, hiszen ez volt az első alkalom, mikor a mű magyar zenészek tolmácsolásában hangzott el Magyarországon. Messiaen zenéje nagyon ritmikus, és olyan karmestert kíván, aki különleges ritmikai érzékkel rendelkezik. Rácz Zoltán lenyűgöző előadást hozott létre.

- A koncertezés mellett számos lemezfelvételen is dolgozik.

- Takács-Nagy Gáborral és a Manchester Camerata zenekarral [akik 2015 tavaszán a Zeneakadémián is fellépnek – a szerk.] snemrég három Haydn-zongoraversenyt rögzítettünk. Ősszel fog megjelenni a lemez, amely azok közé a felvételeim közé tartozik, amelyekre a legbüszkébb vagyok. Nagyon sok munka van abban, hogy a zongora és a zenekar minden szempontból ugyanazt a Haydnt játssza, mégis páratlan spontaneitást sugározzon magából az összjáték. Egy kissé provokatív az egész, nem az a Haydn, amit minden nap hall az ember. Viccesebb, gazdagabb, drámaibb, mint ahogy azt megszokhattuk. Zene, tele élettel és szenvedéllyel.

- A BBC Filharmonikusokkal, Gianandrea Nosedával készített Bartók 2. zongoraverseny felvételét pedig a Gramophone magazin a 10 legjobb zongoraverseny felvétel közé választotta.

- Egy ilyen rangsor persze mindig szubjektív, mégis nagyon megtisztelő. Különösen örülök, hogy Bartókról van szó. Fontos szerepet játszik az életemben a 2. zongoraverseny, s nemrég – Fischer Iván vezényletével – Budapesten is játszottam, mely különleges alkalom volt számomra.

- A koncert és a próbák mellett lesz ideje egy kicsit kikapcsolódni is Magyarországon?

- Nagyon szeretem Csontváry képeit, szeretném újra látni őket. Ha lesz időm, szívesen megnézném a felújított Parlamentet is. A Budapesten eltöltött idő rövid kikapcsolódás lesz számomra. Rendkívül sűrű lesz az októberem, egy amerikai turné részeként a Londoni Filharmonikusokkal debütálok a Carnegie Hallban, a zeneakadémiai koncert után pedig Ausztráliába utazom.