Emlékkonferencia Dobszay László emlékére
Február 2-án töltené be nyolcvanegyedik életévét Dobszay László. Az évforduló alkalmából a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke és az Egyházzenei Társaság tanulmányi nappal egybekötött emlékkonferenciát rendez február 1. és 2. között.
A kétnapos rendezvénysorozat első állomásaként az érdeklődők február 1-jén a zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Énekes Iskolában tehetnek látogatást, ahol tájékozódhatnak az iskola általános működéséről, részt vehetnek az 1., 2., valamint 3. osztályos korcsoportnak tartott énekórákon, továbbá megismerhetik az intézmény oktatóit, gyerekkórusát és tanári kórusát. Az iskolai programok látogatása regisztrációhoz kötött, részvételi szándékot a kozma [dot] aniko [dot] eszter [at] gmail [dot] com címen lehet előzetesen jelezni. A tanulmányi út 8.15-kor indul a Széna térről, a 784-es számú busszal.
Február 2-án 13.00-tól a Régi Zeneakadémia Dísztermében a tanszék volt növendékei tartanak konferenciát egyházzenei tevékenységükről, Dobszay Ágnes tanszékvezető, Dr. Merczel György egyetemi docens és Dr. Enyedi Pál egyetemi docens elnökletével. A szimpóziumon előad Czifra Orszolya, Várföldi László, Brandné Szabó Ildikó, Pálmai Árpád, Mikita Ilona, Dr. Varga László, Dr. Tóth Anikó, Kiss Zoltán, Dr. Kristófi János, dr. Mezei Jánosné Csonka Szabina Babett, Dr. Köncse Krisztina, Dr. Sirák Péter, Dr. Horváth Ágnes. Zárszót Dr. Hafenscher Károly PhD. Habil., a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkész elnöke.
Az emlékkonferencia zárásaképp február 2-án 18.30-tól az Avilai Nagy Szent Teréz templomban (Bp. VI. Pethő Sándor u. 2) a Schola Academica közreműködésével szólal meg a Gyertyaszentelő Boldogasszony processziós miséje, Merczel György, Mizsei Zoltán, Kocsis Csaba és Héja Benedek vezetésével. Az ünnep gregorián és többszólamú tételei latinul, valamint Dobszay László magyar nyelvű adaptációival hangzanak el.
Az 1980-as évek végén újraindult zeneakadémiai egyházzenészképzés vezéralakja, az LFZE Doktori Iskolájának alapítója 1935. február 2-án született Szegeden. Dobszay László 1947-ben, mindössze 12 évesen került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára, diplomáját 1957-ben szerezte meg, tanárai mások mellett Viski János, Engel Iván, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence voltak. Zenei tanulmányai mellett az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett.1966-tól a Zeneakadémia megbízott oktatója, továbbá Kodály és Rajeczky Benjamin meghívására bekapcsolódott az MTA Népzenekutató Csoportjának munkájába.1975-ben védte meg a magyar népzene sirató-jellegű stílusáról írott kandidátusi értekezését. 1976-tól vezette a Régi Zenetörténet, majd a Népzene osztályt. A Zeneakadémián 1988-ban újraindította az 1950-es években állami nyomásra megszüntetett Egyházzene Tanszakot, melynek 2000-ig vezetője volt. 1995-ben létrehozta az LFZE Doktori Iskoláját.
1969-ben Szendrei Jankával közösen, Rajeczky Benjamin támogatásával megalapította a Schola Hungaricát. A kórus gregorián zene előadására alakult, számos késő középkori művet és liturgiát énekelt Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Csehországban. Az együttest fémjelzi repertoárjának mély zeneelméleti kutatómunkája és ezek hangversenyszerű előadása. A több mint 50 felvételével az egyik legtöbb felvételt készített régi zene énekegyüttes Magyarországon és külföldön számos kitüntetésben részesült.
Kurtág György, Jeney Zoltán, Sáry László műveinek magyarországi bemutatóin és világpremierjein működött közre karmesterként. Kutatói munkássága során összehasonlító tanulmányokat folytatott egyfelől a népzene történetéről, másfelől a dokumentált európai énekanyag területéről. A dallamtörténeti vizsgálódások mellett jelentősen hozzájárult a liturgikus ének kutatásához is, a források és repertoárok elemzésével, tartalmuk szisztematikus zenei osztályozásával. Főbb művei: A hangok világa, Magyar zenetörténet, A magyar dal könyve, A magyar népdaltípusok katalógusa (Szendrei Jankával), Corpus Antiphonalium Offici Ecclesiarum Centralis Europae (Prószéky Gáborral), Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról, A gregorián ének kézikönyve, Magyar népének, Magyar greogriánum.
Az MTA Zenetudományi Bizottságának és Széchenyi Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke. Elismerései között megtalálható az Erkel-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Köztársasági Elnök Aranyérme, a Soros Alapítvány életműdíja, valamint az elméleti kutatók Kossuth-díjának számító Széchenyi-díj.