Hubay, a mester

Hubay Jenő élete meghatározó élményei között emlegette a Szent Erzsébet-legenda 1865-ös bemutató előadását, melyet maga a Mester vezényelt. A szó szoros értelmében nem lehetett Liszt tanítványa, hiszen kezdettől hegedűművésznek készült. Az együttlétek és közös zenélések azonban mindenféle iskolai oktatásnál többet jelentettek a számára (Beethoven összes hegedűszonátáját eljátszották együtt, a Kreutzer-szonátát többször nyilvánosan is). Lisztet haláláig mesterének tekintette, neki köszönhetően vette fel 1925-ben az intézmény az alapító elnök nevét.

 

Eleinte édesapja, majd a berlini főiskolán Joachim József tanította. 1878-ban Liszt tanácsára Párizsban próbált szerencsét, ahol hamar hírnevet szerzett – nevét ekkor, 1879 végén változtatta Hubayra, hogy magyar csengésű névvel szerepelhessen. Állandó ifjúkori művésztársa a 100 évvel ezelőtt elhunyt Liszt-tanítvány, Aggházy Károly zongoraművész volt, akivel nagy sikerrel szerepelt Nyugat-Európa szalonjaiban és koncerttermeiben. Párizsban kötött közeli barátságot a nagy hegedűssel, Henri Vieuxtemps-nal, aki a zseniális ifjúban látta meg művészi örökösét. Valamennyi művét eljátszatta Hubayval, miközben részletes instrukciókat adott az előadásukhoz. Hubay ezáltal első kézből sajátította el a francia-belga hegedűiskola hagyományát. 1882-ben, mindössze 23 és fél évesen, Vieuxtemps és Wieniawski utódaként a brüsszeli konzervatórium tanszékvezető tanárának nevezték ki, ami akkoriban Európa egyik legjelentősebb hegedűspozíciójának számított.

Sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha Hubay élete végéig Brüsszelben marad, minden bizonnyal világszerte a nyugati zene meghatározó alakjai között tartanák számon. Ott nem érték volna olyan ádáz támadások konzervatív ízléséért, mint hazájában, majd a 2. világháborút követően nem törölték volna ki a nevét a köztudatból az arisztokráciával fenntartott kapcsolatai miatt (Cebrian Róza grófnőt vette feleségül, 1907-ben a királytól maga is nemesi címet kapott). 1885 végén azonban váratlanul elhunyt Huber Károly, és a következő tavasszal Liszt személyesen látogatta meg és kérte fel Hubayt, hogy vegye át apja pozícióját a Zeneakadémia másfél éve alapított hegedűtanszakán. Racionális érvekkel nehezen magyarázható, miért tért haza Hubay lényegesen rosszabb körülmények közé: a hazaszeretet mellett Liszt személyes jelenléte volt számára a döntő tényező. Sajnos mire megkezdhette a tanítást Budapesten, a nagy mester már nem volt az élők sorában.

Hubay 1886-tól 1936-ig, kerek 50 éven át vezette a hegedűoktatást a Zeneakadémián. Évtizedek alatt tervszerűen, szinte a semmiből építette fel iskoláját. Mivel a századfordulóra a hegedűs növendékek létszáma a százat is meghaladta, maga mellé vette korábbi tanítványait, akik az ő útmutatása szerint készítették fel a kezdőket az „akadémiai” osztályokra. Hubay 1919-től 15 éven át az intézmény igazgatója is volt, ugyanúgy, mint Joachim Berlinben. Brácsát és kamarazenét is tanított, és – szintén Joachimhoz hasonlóan – maga vezette a Zeneakadémia zenekarát, ezzel a zenekari játék oktatásában is úttörő szerepet vállalt.

Hubay valami olyat alkotott, ami évtizedeken át talán az egyetlen világsikerű zenei exportcikkünk volt a cigányzene mellett: neki köszönhető a magyar hegedűiskola megteremtése, sokoldalú tevékenységében kétségkívül ez tekinthető a legjelentősebbnek. A Hubay-név a 20. század első felében igazi „világmárkának” számított, iskolájának hírével Európában csak Auer Lipót szentpétervári és Otakar Ševčik prágai, illetve bécsi műhelye vetekedhetett. Már a siker előszobájában érezhette magát az az ifjú hegedűs, aki életrajzába a „Hubay-növendék” megnevezést írhatta, és ennek birtokában nagy reményekkel indulhatott világhódító útjára. Özönlöttek is Budapestre a fiatal művészek, hogy tudásuk végső csiszolását a magyar mesterre bízzák, vagy hogy legalább néhány alkalommal előjátsszanak a Hubay-palota legendás fehér zenetermében. A 30-as évek kezdetén itt járt Yehudi Menuhin és Ruggiero Ricci is, akik ifjúkori prospektusaikban büszkén hirdették e találkozást. Mindennél többet mond Jan Kubelík, a századforduló hegedűs világsztárjának esete: a nagy művész saját gyermekeit is Hubayhoz küldte tanulni, mivel fejlődésüket leginkább így látta biztosítva.

Az első másfél évtizedben végzett Hubay-növendékek közül többen vezető európai zenekarok koncertmesterei lettek, és közülük kerültek ki a Zeneakadémia majdani tanárai is: Kemény Rezső, Mambrinyi Gyula, Kresz Géza, Lentz Rezső és Szerémi Gusztáv. A pedagógiai világsikert az első három csodagyerek feltűnése hozta el: iskolájából 1902-ben került ki Geyer Stefi, 1904-ben Vecsey Ferenc, és 1906-ban Szigeti József. Majd kiváló művészek egész sora következett, többek között Arányi Jelly, Waldbauer Imre, Telmányi Emil, Temesváry János, Koncz János, Pártos István és Rubinstein Erna. Az 1917-ben diplomázott Ormándy Jenő karmesterként lett világhírű. Az 1920-as években végzett Székely Zoltán, Fehér Ilona, Zathureczky Ede, Gertler Ede, Serly Tibor, Országh Tivadar, Pártos Ödön, Szerdahelyi László, Szentgyörgyi László és Garay György. Az utolsó Hubay-növendékek között volt Koromzay Dénes, Végh Sándor és Fenyves Lóránt, ill. Lengyel Gabriella és Virovai Róbert, akiknek diplomahangversenyén még a mester vezényelt 1936 májusában. Iskolateremtő hegedűművészetéért Hubayt 2017 decemberében Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

   Ma már kevesek számára ismert, hogy Hubay jelentős méretű zeneszerzői életművet hagyott hátra. Virtuóz hegedűdarabjai, francia és magyar dalai gyakran szerepeltek a korabeli szalonok és koncerttermek repertoárjában, ezen kívül kórusműveket, szimfóniákat és operákat is komponált. A cremonai hegedűst a világ mintegy hetven színpadán adták elő, eljutott Amerikába is. A 20-as és 30-as években Hubay jelentős sikereket aratott Petőfi- és Dante-szimfóniájával, valamint Az álarc és az Anna Karenina című operákkal. Utóbbit 2014-ben és 2015-ben a németországi Braunschweigben adták elő több tucatnyi alkalommal, majd a 2017–2018-as évadban Bernben újították fel.

Gombos László