Interjú Cosima Soulez-Larivière-vel, a Bartók Világverseny győztesével

Hogyan került a zene élete központjába?

Nincsenek profi muzsikus rokonaim, ellenben minden családtagom aktív zenehallgató. Édesanyám tíz évig zongorázott, és sokat vitt minket a bátyámmal klasszikus zenei koncertekre. Végül a testvérem és én is a Suzuki-módszerrel kezdtük meg hegedű tanulmányainkat, amely elsősorban a muzsikálás örömét mutatta meg nekünk. Nyolcéves koromban kerültem a Yehudi Menuhin Iskolába, így sokáig Angliában éltem. Az ott töltött idő alatt sok tapasztalatot szereztem a kamara-, és zenekari zenélésben, miközben természetesen szólista hegedűsként is fejlesztettem magam. Jelenleg Németországban tanulok Krzysztof Węgrzynnél, a Hannoveri Zeneművészeti Főiskolán.

Miért döntött úgy, hogy nevez a Bartók versenyre?

Korábban nem hallottam Bartók nevével fémjelzett versenyről. Megnéztem a programot, és nagyon tetszett, hogy itt kötelezően kell játszani a magyar szerző műveiből. A Menuhin Iskola miatt közel áll hozzám a hegedűvirtuóz, ő pedig aktív kapcsolatot ápolt Bartókkal; egyik legnagyobb teljesítményének tartom, hogy előadta a Szólószonátát. Menuhin Bartókban egy mély érzelmességet és pátoszt talált, ezt át is ültette a saját játékába. Elkezdtem tanulmányozni a népzenét, néptáncot is, utána néztem a korábbi Bartók művek előadásának is, és úgy döntöttem: nyugati-európaiként megpróbálok a lehető legjobban ráérezni a kelet-európai „néplélek” zenéjére.

Ezt a szándékot valóra is váltotta.

Valóban közelebb kerültem e kultúrához. Volt korábban egy bolgár hegedűs ismerősöm, aki sokat átadott az ő zenéjükből, leginkább azzal tudnám összefüggésbe hozni Bartók muzsikáját, amelyet továbbra is szeretnék mélyrehatóan tanulmányozni. A Szólószonátát még sosem játszottam, de nagy vágyam, hogy egyszer megtanuljam.

Fotó: Zeneakadémia / Mudra László

Szülőhazájában, Franciaországban mennyire gondozzák a népzenét?

Nem állítom, hogy sokat tudnék a francia népzenéről, a brit tradíciókban jobban otthon érzem magam. Van olyan ír nemzetiségű barátom, aki sokat tanított nekem az ír népzenei hagyományokról. De legyen szó bármely nemzet kultúrájáról, a fontos az, hogy zenészként átérezzük a szerző, és az adott ország kultúráját, szokásait.

Hogyan ítéli meg Bartók zenéjét?    

Nagyon inspirálónak tartom! Elsőre nehéz megérteni, mert nagyon összetett, de lépésről-lépésre közelebb lehet kerülni hozzá. Bartóknak szép lelke lehetett, legalábbis az arca számomra erről árulkodik. Bár már több mint hetven éve, hogy Bartók elhunyt, a zenéjén keresztü ma is sok minden kiderül róla, például arra, hogy befelé forduló, rendkívül érzékeny ember volt.

Mennyi időbe telt a felkészülés a versenyre?

Beethoven D-dúr hegedűversenyét tavaly, Mozart G-dúr concerto-ját pedig évekkel ezelőtt mutattam be, így jobban tudtam összpontosítani Bartók 2. rapszódiájára és az 1. hegedű-zongora szonátára, melyek új és izgalmas kihívást jelentettek számomra.

Fotó: Zeneakadémia / Mudra László

Hogy látja, a Bartók Világverseny és általában a versenyek hírnevet hoznak a zenészeknek?

Erről megoszlanak a vélemények. Azt gondolom, annyi verseny és versenyző van ma már, hogy ha részt is veszel egyen, nem jelent semmit, mert lehet, hogy két év múlva már el is felejtenek. Az a fontos, hogy utána mit kezdesz a kapcsolataiddal, az újabb kihívásokkal, és a tehetségeddel. 

Emellett bizonyára fontos egy zenésznek, hogy jó menedzsere legyen.

Tud segíteni, ha van valaki a közelben, aki motivál, szervez, és megoldja azt, amire nekem nincs időm. Mindannyiunk szívesen tartana menedzsert! Jelenleg édesanyám segít, ő érti, min megyek keresztül. A bátyám is közel áll hozzám, sokszor lépünk fel együtt, szerencsés vagyok, hogy ilyen támogató családom van.

Volt ideje megismerni a többi versenyzőt?

Szerettem volna őket meghallgatni, de muszáj volt magamra összpontosítanom. A döntősökkel tudtam kicsit beszélgetni, illetve más versenyzőkkel is, de ilyenkor leginkább a saját világomban vagyok. A várost azért megnézem az elutazásom előtti két napon (Cosima Soulez-Larivière szeptember 20-án utazott el Budapestről – szerk.).

Mik a tervei a jövőre?

A Beethoven hegedűversenyt ismét előadom áprilisban. Az ő műveiben is rengeteg érzelem váltakozik folyamatosan, így nagy kihívást jelent, és érdemes felfrissíteni a darabot időről-időre. Még két évem van BA tanulmányaimból, és amikor visszatérek Németországba, elkezdődik az év. A mesterszakot elvégzem, de még nem tudom, mit hoz a jövő.

Fotó: Zeneakadémia / Mudra László

U.A.