Jazz, sanzon, klasszikusok

Párizsi kávézókban és bárokban eleinte az alacsonyabb társadalmi rétegek szórakoztatását szolgálta az 1880-as években megjelent tánczene, amely a 20. század közepére igen nagy népszerűségre tett szert. Edith Piaf sanzonénekesnő, valamint Jean Gabin filmszínész és énekes is részt vett a stílus terjesztésében, és olyan harmonikások tűntek fel a populáris zene színterein – Galliano elődei –, mint az olasz születésű Tony Muréna, vagy a belga-francia Gus Viseur. Galliano nemcsak ezt a hagyományt folytatja és frissíti fel, hanem brazil (Sivuca, Dominguinhos) és olasz (Luciano Fancelli) harmonikajátékosok művészetét is fölhasználja, ahogyan korábbi jazzharmonikások stílusát (Joe Mooney, Art van Damme) is. Nagy feltűnést keltett, 1991-es New Musette című lemezén így jött létre egy jazzhez igazodó, bonyolultabb ritmus- és harmóniavilág, amelyet a hangszínek kifinomult használata gazdagít.

Astor Piazzolla argentin zeneszerző személyesen biztatta arra a közel harminc évvel fiatalabb harmonikást, hogy a francia hagyományokhoz visszanyúlva frissítse fel a harmonika repertoárját, ahogy az ötvenes években ő is létrehozta a nuevo tangó műfaját. Fotó: Jean-Baptiste Millot

Harmonika- és zeneelmélet-tanulmányok után tizennégy évesen ismerte meg Galliano a jazzt, a tragikusan fiatalon, autóbalesetben elhunyt Clifford Brown trombitás felvételeit hallgatva. 1973-ban Dél-Franciaországból Párizsba költözött, ahol egy ideig Claude Nougaro jazzénekes együttesében zenélt. 2010-ben a patinás Deutsche Grammophon szerződtette, s egymás után jelentek meg klasszikus zenei lemezei (Bach, Vivaldi, Mozart), de repertoárján – természetesen – a francia szerzők, Debussy, Ravel és Satie is szerepelnek. 

Galliano sokféle felállásban, együttesben zenélt, és szívesen kísérletezik szokatlan hangszer-összeállításokkal: klasszikus vonószenekarral éppúgy fellép, mint big banddel, de rendszeresen ad szólóesteket is. Zenélt a francia revü és kabaré, valamint az európai és amerikai jazzélet kiválóságaival. Párizsban Charles Aznavour és Juliette Gréco sanzonénekesekkel dolgozott együtt; fellépett mások mellett a jazztrombitás Chet Bakerrel, a szájharmonika-játékáról és füttytechnikájáról ismert belga-amerikai Toots Thielemansszal, Gary Burton vibrafonjátékossal, a fúziós jazz úttörőjével, valamint Jan Garbarekkel, a klasszikus zenével is foglalkozó norvég jazz-szaxofonossal. Ron Carterrel, a világhírű bőgőssel duóalbumot jelentetett meg Panamanhattan címmel (1990). Galliano október végén látogat újra Magyarországra, akkor Demeniv Mihállyal, a Virtuózokból ismert i¨ú harmonikással láthatjuk majd a Solti Terem színpadán.

Merényi Péter