Magas állami kitüntetések a Zeneakadémia tanárainak

A nemzeti ünnep alkalmából a miniszterelnök előterjesztésére adta át Áder János a művészeti középdíjakat, a tudományos élet legkiválóbbjainak járó Széchenyi-díjakat, és a művészeti élet legmagasabb rangú kitüntetéseit, a Kossuth-díjakat. Az ünnepi ceremónián az államfő elmondta, egy közösség erejét nem csak a közös hit, akarat, cél, elszánás és cselekvés jelenti. A jó szóban és a követendő példában rejlő erő legalább ilyen fontos, mert általuk megsokszorozhatjuk teljesítményünket.  "A mai díjazottak és kitüntetettek életében is ott találjuk mindazokat, akiknek személyes példája fontos ösztönzést jelentett számukra. Akik lelkierőt és inspirációt nyújtottak mindahhoz, amit elértek, amit megvalósítottak, amiben sikeresek lettek" - hangsúlyozta a köztársasági elnök a Parlamentben mondott beszédében.

Idén különösen sok kitüntetett került ki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanári karából. Liszt Ferenc-díjban részesült Berkes Balázs jazzbőgő-művész, nyugalmazott egyetemi docens. Berkes Balázs 1962-ben diplomázott a Zeneakadémián, majd a Magyar Rádió együtteseiben tevékenykedett, emellett számos jazzformációban játszott, és egy sor neves külföldi jazz-muzsikussal dolgozott. Vukán György partnereként a Super Trio, és a Creative Art Trio oszlopos tagja volt. 1965-től tanított a jazz tanszakon, 1993-tól főiskolai docensként. Művészi és pedagógusi pályafutásának elismeréseként 1987-ben a Creative Aart Trióval eMeRTon díjat, 1997-ben Weiner Leó-díjat, 1998-ban Szabó Gábor-díjat kapott, 2202-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 2007-ben Artisjus Díjjal tüntették ki.

Liszt-díjat kapott Somos János Csaba is, aki néhány hónapja csatlakozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Karmester és Karvezető Tanszékének tanári karához, és a Zeneakadémia kórusának munkáját irányítja. Somos Csaba a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Jobbágy Valér és Erdei Péter tanítványaként végezte el karvezetés szakot, majd 1993-ban felvételt nyert a Zeneakadémia karmesterképzőjére, ahol tanárai Lukács Ervin és Gál Tamás voltak. A Vasas Művészegyüttes Énekkarának karnagya 1992-től, a Vass Lajos Kamarakórus vezetője 2002 óta. 2000-2004 között a Debreceni Csokonai Színház karmestere, majd zeneigazgatója, 2004-től 2007-ig pedig a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója volt, 2009-től 2013-ig a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya. Külföldön többek között Japánban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Oroszországban lépett fel karnagyként, illetve karmesterként. 2002-ben Rubányi-díjat kapott.

A zeneszerzőknek adományozható Erkel Ferenc-díjat idén Beischer-Matyó Tamás, a Zeneakadémia Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszékének oktatója kapta. A fiatal zeneszerző-tanár, aki nem mellesleg karvezetés diplomával is rendelkezik, a Figarónak néhány hete adott interjút, amelyben így foglalja össze pályáját: „Nem zenész családból származom, mégis nagyjából kilencéves koromban megérett bennem az elhatározás, hogy zenész szeretnék lenni. […] Tulajdonképpen szinte kezdettől a komponálás motivált. Sokáig szerettem volna a hegedülést is folytatni mellette, de végül a zeneszerzés bizonyult jobb választásnak számomra. Így kerültem a pécsi konzi zeneszerzés szakára, amit nagyon hamar megszerettem. Persze akkoriban még elég zárt világ volt, nehezebben lehetett kottákhoz, felvételekhez jutni, így nem volt elképzelésem arról, hogy a kortárs zenében én milyen helyet foglalok el, vagy kit akarok követni. Úgy voltam vele, hogy ez majd kialakul magától. A zeneszerzés persze már akkor sem ígért biztos megélhetést, így szerettem volna több lábon állni. Így jött a karvezetés a képbe. Eleinte menekülő útvonal volt, később szerencsés döntésnek bizonyult, és meg is szerettem."

Batta András a tudományos világ legmasabb elismerését, a Széchenyi-díjat vehette át Zeneakadémiához kötődő oktatási, oktatásszervezési és kutatói teljesítményéért 2014. március 14-én. "Óriási megtiszteltetés számomra ez az elismerés, és érzelmileg is nagyon megindított, hogy egy olyan emberről elnevezett díjjal tüntetnek ki, aki ennyit tett az országért és a magyarságért. A magam jóval szerényebb eszközeivel én is próbáltam és próbálok az ő szellemében tevékenykedni" – mondta el az MTI-nek Batta András. Úgy vélte, eddigi pályafutása eredményekben leglátványosabb korszaka a Zeneakadémia élén eltöltött csaknem tíz év volt, amelynek során az új Ligeti-épület elkészülte és a Liszt Ferenc téri főépület felújítása mellett többek között megalakult a népzene és a zenepedagógia tanszék, integrálták a kecskeméti Kodály Intézetet, elindultak az Alma Mater koncertek és a társadalmi tudatba is sikerült még intenzívebben beleplántálni a Zeneakadémia értékeit. "Gyönyörű időszak volt, egyszerre izgalmas, fárasztó és felemelő. Majdnem végig egy eufórikus töltés jellemezte ezt a tíz évet az életemben" - fogalmazott. Az oktatás - mindenekelőtt a zenetörténet témakörében - már 35 éve kíséri Batta András pályáját. Kutatóként Liszttel, Richard Strauss-szal és a századforduló magyar zenéjével - a fiatal Bartókkal, Weinerrel és Kodállyal - foglalkozott elsősorban, életművében kiemelkedik a csaknem ezer oldalas, több mint tíz nyelvre lefordított Operakalauz című mű. Kutatásaiban központi helyet foglalnak el a Zeneakadémia történetéhez kötődő témák. Mint mondta, pályája folyamán különböző periódusok követték egymást. Így volt egy intenzív kutatási korszak; volt egy médiaperiódus, melyben elsősorban ismeretterjesztő műsorokat készített rádióknak, televízióknak, és sokat írt is; volt könyvírási szakasz; és néhány évig szerzőként és szerkesztőként is dolgozott a kölni székhelyű Könemann kiadónak. Egyedül talán az oktatás az, amivel megszakítás nélkül foglalkozik – mondta el a hírügynökség kérdésére Batta András.

A Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss B. Attila operaénekes 2013 szeptemberétől tanít a Zeneakadémia Ének Tanszéken. A Magyar Állami Operaház magánénekese, de Barcelonában, Párizsban, Tokióban, Torontóban, Berlinben és még számos jelentős operaházban, valamint fesztiválokon, nyári játékokon Budapesten és vidéken - többek között Miskolcon, Szegeden és Gyulán - is rendszeresen fellép, s előadóművészi feladatai mellett tanít. "Lehet, hogy a tanítás ebben a pillanatban áldozatosnak tűnik, de úgy gondolom, felelősséggel tartozunk az utókornak azzal, hogy ha begyűjtöttünk egy tudást, és lehetőséget kapunk rá, hogy azt tovább is adjuk, akkor azt tegyük is meg." – mondta el Kiss B. Attila az MTI érdeklődésére. "Pályám elején meghatározóak voltak számomra a nagy találkozások a sokat tapasztalt, világkarriert futott művészekkel. Ilyen volt többek közt a Marton Évával való együttműködés a Bánk bán-filmben, összes kiváló partnereimmel és Zsigmond Vilmos vezető operatőrrel, valamint Montserrat Caballéval, akivel előbb Barcelonában a Liceu színpadán, majd a szegedi Dóm téren szerepeltem" - idézte fel az az erdélyi Bánffyhunyadon született és a közeli Kalotaszentkirályon felnőtt énekművész.

Kobzos Kis Tamás, a Zeneakadémia koboz tanára egyedülálló előadóművészi pályája, népzenei oktatómunkája, valamint a magyar népzene hazai és külföldi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként Kossuth-díjat kapott. Kobzos Kiss Tamás népzenei pályafutása a hetvenes évek elején együtt indult a táncház-mozgalommal. "Ahogy Sebőék, Halmosék és a többiek Budapesten játszottak a táncházakban, én Debrecenben 1973-tól a Hajdú Táncegyüttessel. Itt is brácsáztam, és Székre is brácsát tanulni jutottam el Ádám István Icsán családjához, meg 1973-1974-ben gyűjtöttem zenét a Mezőségben, Gyimesben, meg az idetelepített baranyai moldvai csángóknál" – nyilatkozta a kitüntetés kapcsán a művész. Gitárosként a régizene is érdekelte, virágénekeket énekelt, hatással volt rá az amerikai folkmozgalom. A Kecskés együttesbe kerülve kezdte a lant érdekelni, később jött a reneszánsz zene, Tinódi, Balassi, a török zene, az ottani pengetős hangszer, a saz. Egy rövid ideig - 1974-ben - a Kaláka együttesnek is tagja volt, és egészen 1979-ig restaurátorként dolgozott több intézményben, köztük a Néprajzi Múzeumban. 1986 óta tanít az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta igazgatója, és 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is oktatott kobozt. "Nem tudom szétválasztani magamban az énekmondó zenészt, a tanárt, a népdalkutatót. Elsősorban énekesnek tartom magam, a különleges hangszerek ezt segítik. A koboz kiveszőfélben lévő hangszer, de ma is sok fiatalt érdekel" – hangsúlyozta Kobzos Kiss Tamás.

Széles műfaji skálát betöltő zeneszerzői pályafutása és kiemelkedő zenepedagógiai tevékenysége elismeréseként részesült Kossuth-díjban Orbán György, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense. „Nagy örömet, a munkámban pedig segítséget jelent a díj, és - talán kicsit viccesen hangzik, de nagyon fontos dolog - a falusiak is büszkék lesznek rám" - mondta a Kisorosziban élő Orbán György zeneszerző az MTI-nek. "Kelet-Európában a kitüntetéseknek és általában a sorsoknak furcsa pályája szokott lenni. A legnagyobbjaink száműzetésben vagy emigrációban haltak meg, Bartók például nem kapta meg a legnagyobb magyar kitüntetést. A nagyjaink felé tartozunk annyival, hogy az elismerést a maga értékén kezeljük: örülünk neki, ugyanakkor a szakmai létben nem szabad eltúlozni a jelentőségét. Nagyon rossz lenne, ha a szakmámban a kitüntetések szerint bánnának az emberekkel" - hangsúlyozta a zeneszerző. Orbán György munkásságát elsősorban oratorikus kompozíciók és kórusművek jellemzik. "Míg az instrumentális zene, amit profik játszanak, ki van téve a 20. század eléggé kártékony esztétikai-ideológiai hatásainak, addig a kórusmuzsikát alapjában véve amatőrök éneklik, akik ledobják magukról ezeket; ezt egy hangszeres együttes nem engedheti meg magának" - mutatott rá. A 66 éves zeneszerző úgy fogalmazott, egyfajta "derűs pesszimizmussal" tekint a jövőbe. Mint mondta, még jó erőben van, "a motor még megy", ha van egy jó ötlete, intenzíven ki tudja dolgozni. "Játszott szerző vagyok, a kórusműveimet rengeteg helyen éneklik. Ha nem lennék játszott, több lenne az ambícióm, hogy találjak ki valami újat. Így a fiataloké az előny, a jövő: az ő nyeretlenségük hatalmas erő, ami viszi őket új megoldások felé. Én 40 éve ugyanazt írom, és nem is akarok mást írni" - fogalmazott Orbán György.

A Kárpát-medencei délszláv népzenei tradíciót közkinccsé formáló, egyedi hangzásvilágot kiérlelő, példaértékű művészi pályafutásuk, valamint a zenei örökség áthagyományozása érdekében végzett sokoldalú tevékenységük elismeréseként megosztott Kossuth-díjat vehettek át a Vujicsics együttes tagjai: Borbély Mihály, Brczán Miroszláv, Eredics Áron, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc és Vizeli Balázs, akik közül hárman is a Zeneakadémia tanári karát erősítik. A Magyar Televízió 1977-es tehetségkutatója, a Kit mit tud megnyerése után egy csapásra az érdeklődés középpontjába került a zenekar, egy ország fedezte fel magának a Vujicsics együttest, velük pedig a délszláv népzenét - idézte fel a kezdeteket Eredics Gábor, a zenekar vezetője az MTI-nek. A formáció története azonban három évvel korábban, Pomázon kezdődött. Az akkor még klasszikus zenét tanuló fiatalokból álló csapat a helyi nemzetiségi táncegyüttes kísérőzenekarává vált, a szoros baráti társaságot alkotó együttes repertoárjára pedig felkerült a népzene, s a magyar mellett helyi szerb, sváb, szlovák, majd magyarországi horvát, később makedón népzenét is játszottak. A fiatal együttes célja már a kezdetektől az volt, hogy a magyar közönség által jól befogadható, igényesen kimunkált, élvezhető koncertzenévé alakítsák a Balkán vérpezsdítő "tánczenéjét". A délszláv muzsikához a magyar népzenén át vezetett az út - hangsúlyozta Eredics Gábor, hozzátéve, hogy végigjárták azokat "búcsújáró helyeket", amelyeket Sebő Ferenc, Halmos Béla fedezett fel. Az együttes egyik legfontosabb segítője Vujicsics Tihamér zeneszerző, népzenekutató volt, akinek óriási tudására örömmel támaszkodtak - emlékezett Eredics Gábor, felidézve, hogy a hosszú távra tervezett és sokat ígérő együttműködésnek a Vujicsics váratlan halála vetett véget. A zenekar egy évvel később vette fel a zenetudós nevét. Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő együttes különleges koncertsorozattal készül a jubileumi évre.

S bár nem a tanítanak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, több szállal kötődik a Zeneakadémiához a szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Baráti Kristóf és Snétberger Ferenc. A jazzgitár-művész 2013 decemberében a Zeneakadémián tartotta pályafutásának 30. esztendejét ünneplő szólókoncertjét, amelynek anyaga néhány hónap múlva lemezen is megjelenik, 2014. május 3-án pedig a Snétberger Zenei Tehetség Központ évzáró koncertjére kerül sor szintén a Nagyteremben. Baráti Kristóf tizenkét évesen került a Zeneakadémiára, ahol 1998-ig Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos növendéke volt.  "Tátrai Vilmostól rengeteg emberi és zenei attitűdbeli dolgot tanultam, elsősorban kamarazenei munkássága alapján. Szenthelyi Miklós munkabírásra nevelt, és hozzászoktatott ahhoz a repertoár-építési tempóhoz, amelyet a későbbi pályám is megkívánt" - vallott mestereiről Baráti Kristóf. A chicagói Stradivari Alapítvány jóvoltából az 1703-ban készült "Lady Harmsworth" Stradivariuson játszó fiatal művész 2009-ben Junior Prima díjat kapott, 2010-ben Moszkvában elnyerte a Paganini Nemzetközi Verseny első díját, 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészeti tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták. Baráti Kristóf közeljövőbeli koncertjei közül az MTI kérdésére kiemelte a felújított Zeneakadémia nagytermében március 18-án tartandó szólóhangversenyét: "előkészítős korom óta dédelgetett nagy álmom valósul meg ezzel a koncerttel, melyen végre teljesen magamba zárhatom az akadémiát; a környezet, az akusztika, a közönség, én és az előadott művek mind összefonódhatunk".

Tanárainknak és a zenei élet valamennyi további díjazottjának szívből gratulálunk!

Forrás: MTI/Zeneakademia.hu
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd