„Szokatlan és rendhagyó” zongoraművek a Solti terem színpadán
A zongora egy kevésbé ismert arcát mutatja meg a közönségnek Fejérvári Zoltán, a Zeneakadémián diplomázott ifjú tehetség a fekete-fehér színei bérlet soron következő koncertjén 2019. április 26-án.
Milyen koncepció alapján választotta ki a koncerten elhangzó műveket?
Alapgondolatnak a szokatlanságot, illetve a rendhagyó jelleget választottam. A Zeneakadémián ebben a sorozatban előnyben részesítik a tradicionálistól némiképp elütő műsorszerkesztést, ami tőlem sem áll távol. Szeretek olyan merészebb műsorokkal előállni, amelyekkel a közönség kimozdítható a komfortzónából. Persze fontos a kapaszkodó, a művek közötti kapcsolat. A koncert első felében a Természet játszik jelentős szerepet. Schumannál egyértelműen, Janáčeknél inkább tudat alatt jelenik meg az erdők világa, de a környezet mindkét zeneszerzőnél nagyon fontos szimbólum. A hangverseny második része két lenyűgöző felfedezőút. Mindkét mű a kezdetekhez nyúl vissza: míg Tornyai darabja magával a zongorával kíván kísérletezni (a klaviatúra felfedezése, hanghosszok, mire jó a pedál stb.), addig Ligeti Musica Ricercatája a hangok mennyiségét redukálja: tételről tételre jut el két hang használatától a tizenkétfokúságig.
Fotó: Böröcz Balázs
Miért választotta Tornyai Péter kortárs szerző művét?
Tavaly egy németországi koncert alkalmával kérték tőlem a szervezők, hogy amennyiben lehetséges, adjak elő fiatal zeneszerző tollából született zeneművet is. Tornyai Péter darabot már több ízben játszottam, bizonyos voltam a minőségben, rendeltem hát tőle egy zongoraművet.
Ki a koncert szűkebb célközönsége? Kinek ajánlaná a műsort elsősorban?
Mindenkit várunk, bár tudom, hogy mindig időszerű fiatalokat vonzani a koncerttermekbe. Tapasztalom, hogy az ő érdeklődésüket sokkal jobban fel lehet kelteni huszadik-huszonegyedik századi zenékkel.
A sok külföldi felkérés mellett milyen várakozásokkal tér most vissza az „alma materbe” koncertezni?
Nagyon jó és nagyon nehéz egyszerre. Mindig könnyebb külföldön játszani, ahol kevesebb az érzelmi kötődés, és nincs annyi ismerős. A Zeneakadémia különleges, már-már szakrális hely, ahová gyermekkorom óta járok hangversenyekre, és ide kötődnek életem meghatározó zenei élményei. Ezért jelent nagyobb kihívást, ugyanakkor izgalmas is.
Unger Anna