Töretlen odaadással egy emberöltőn át: harminc éves az Angelica Leánykar
Gráf Zsuzsanna szakmai életútjának meghatározó kezdeti eseménye a Zeneakadémia Nagytermében tartott diplomahangversenye, most e helyszínre tér vissza október 26-án, a kórus alapításának jubileumán. Az ének-zene tanár, karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, és az intézmény Városmajori mintatagozatának vezetője interjújában szakadatlan lelkesedésre és a szilárd értékek megőrzésére bíztat.
A jeles évfordulóhoz közeledve számtalan emlék elevenedhet meg Önben. Milyen hívószavakkal összegezné három évtized történetét?
Világosan él bennem 1989, a kórus alapításának éve. Olyan zenei tagozatot és kórust álmodtam meg az akkor induló Városmajori Gimnáziumban, amely komoly zenei követelményeket támasztva képezi a tanulókat. Amellett, hogy később sokan zenei pályára léptek, a másfajta hivatást választó növendékeim intelligens, komolyzenét kedvelő felnőttekké váltak.
Lelkesedő, „lobogó” embernek tartom magam, a zene megunhatatlan számomra, töretlen odaadással vittem és viszem az Angelica kórust harminc év elteltével is. Hitvallásom, hogy kötelesség a maximumot adni és a színvonalat megtartani, sosem fáradtam bele a kórusom irányításába. Ha a tagokból vagy a vezetőből hiányzik az egymás iránt érzett kölcsönös alázat, sosem juthattunk volna el a professzionális szintig.
Szerencsés véletlenek, meghatározó emberek és eszmék keresztezték életútját. Idézzen fel néhány feledhetetlen pillanatot vagy munkát!
Fantasztikus lehetőségek tárultak elénk már a kezdetektől: elindult a munka, a második év végén mentünk el a lányokkal a Debreceni kórusversenyre, első győzelmünk színhelyére, és onnan nem volt megállás. Megnyertünk hét nemzetközi kórusversenyt, bejártuk a világot a Notre Dame-tól a Szent Péter Bazilikáig. Minden komolyabb magyar zenekarral koncerteztünk már, sok elismert zenésszel adtunk közös hangversenyt. Most ott tartunk, hogy saját Kodály-műhelyt tervezünk a Városmajorban, a kortárs magyar szerzők pedig számtalan művet dedikálták már nekünk.
Elsősorban a szüleim által mutatott értékrendért vagyok hálás. Kőszegi születésű vagyok, édesapám vezette a MÁV Intézet helyi fiúkórusát, anyukám zongorán kísérte. Nekik köszönhetem, hogy tizenöt évesen felkerülhettem Budapestre, és itt folytathattam tanulmányaimat a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjében. E szilárd talaj segített abban, hogy rátaláljak az igaz zenei értékekre.
Az imént vázolt értékrend alighanem Kodály Zoltán zenei szellemiségét is tükrözi.
Szerencsés vagyok, hiszen Kodály zenei világában nőhettem fel. Emlékszem a napra, amikor hétévesen értesültem a zeneszerző haláláról, átéreztem, mekkora veszteség ért minket. Később, a tanítás közben vált világossá számomra, mennyire fontosak és hasznosak a kodályi elvek. Külföldi utazásaim alatt e felismerés csak erősödött, kihívásnak tekintem, hogy követe lehetek Kodály eszméjének szerte a világban.
Kijelenthető-e, hogy a kodályi értékrend a sikerük titka?
Így igaz, sosem szakadtunk el az ő eszméjétől.
Beszéljünk a közelgő ünnepi koncertről! Mi alapján válogatta össze a műsort?
Októberben régi és új műveket is hallhat a közönség. Az első részben Kodály és kortárs magyar zeneszerzők műveit adjuk elő, melyből a szerzők több művet a kórusnak ajánlottak. Bánkövi Gyula zeneszerző művét fiával, Bánkövi Bence csellóművésszel mutatjuk be. A szünet után klasszikusabb műsort gyűjtöttem össze igazi zenei csemegékből, például Glazunov két zongorás, nyolckezes ünnepi kantátáját. A koncerten a kórus életében jelentős szerepet játszó vendégművészek és ifjú tehetségek működnek közre: Bogányi Gergely, Bánkövi Bence, Borka Ráhel, Deák Andrea, Magyar Valentin, Molnár Anna, Puskás Máté, Réman Zsófia, Szokolay Balázs, Tóka Ágoston, Vigh Andrea, Zemlényi Eszter.
A Zeneakadémia Nagyterme újabb mérföldkő a kórus és az Ön életében is.
A lányok is és én is otthon érezzük magunkat a Zeneakadémián, már három önálló koncertet adtunk itt az elmúlt időszakban, és több tagunk az egyetem növendéke. Egész életemre kiható élményként idézném fel nagytermi diplomahangversenyemet, ekkor döntöttem el ugyanis, hogy karvezetéssel szeretnék foglalkozni. Fiatal éveimben más terület is vonzott, azonban a vizsgakoncert hatalmas sikere, és Párkai tanár úr bíztatása döbbentett rá, hogy tudok irányítani, és élvezem a karvezetést. E falak között pecsételődött meg a pályám, itt a helyem harminc év után is.
Unger Anna
Gráf Zsuzsanna háromszoros Artisjus-díjas, Liszt Ferenc-díjas, Magyar Örökség Díjas, Bartók-Pásztory-díjas, Apáczai Csere János-díjas, Magyarország Érdemes Művésze-díjas és kórusával Junior Prima és Prima díjas karnagy. Diplomáit a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte énektanár-karvezetői, valamint zongora tanszakon. A Városmajori Gimnázium zenei tagozatának és az Angelica Leánykarnak alapítója, jelenleg a gimnáziumnak szolfézs-, zeneelmélet és énektanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek óraadó tanára és külföldi egyetemek állandó vendégprofesszora. Tanítványai közül több mint ezren választották a zenei pályát, közülük jeles operaénekesek, zeneszerzők, zenetörténészek és zenetanárok kerültek ki.
A Magyar Örökség, Junior Príma-díjas Ancelica Leánykar létrejötte óta a magyar zenei élet egyik kiválósága és a nemzetközi kórusvilág elismert szereplője. Számos európai országban felléptek már, és nagy sikerrel vendégszerepeltek Amerikában, Japánban is. Gráf Zsuzsanna kórusával fontos versenyeken, fesztiválokon nyert első díjakat, őt magát pedig karnagyi különdíjban is részesítették. A kórus nemzetközi versenyeket nyert Debrecenben, Arezzóban, Rómában, Neerpeltben, Tolosában, Corkban, illetve a 10. Kórusolimpián Athénban. Turnéztak Észak- és Dél-Amerikában, Japánban és Európa több országában. Felléptek a párizsi Notre Dame-ban, a római Szent Péter-bazilikában és az Európai Parlamentben is. Rendszeres szereplői a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak.