Úgy érzem, nagyon keveset tudok
A lengyel–magyar származású Piotr Anderszewski, a budapesti koncertközönség közkedvelt művésze nem csupán brilliáns zongorista, hanem izgalmas muzsikusegyéniség is – a zenészeket különleges érzékenységgel és megszállottsággal filmező Bruno Monsaingeon már három filmet is készített róla.
Május 17-én az Európai Kamarazenekarral ad koncertet a Nagyteremben, ennek apropóján adott rövid interjút a Zeneakadémia számára.
Hosszú pihenésen van túl, négy hónapig nem koncertezett. Mivel töltötte az idejét ezalatt?
Varsóról készítettem filmet. Nagyon erősen kötődöm ehhez a városhoz, évek óta terveztem a forgatást.
Gyakran vezényel a billentyűk mellől. A próbák során dolgozik külön a zenekarral is, vagy a zongora mindig kéznél van?
A hangszer mindig ott van. Próbálom rávezetni a zenészeket, hogy ahelyett, hogy csupán a karmestert követnék, hallgassák is a zenét, amit játszanak, reagáljanak a többi muzsikusra, a zenei történésekre.
Egy Beethoven első, és Mozart egyik utolsó zongoraversenyt játssza a budapesti koncertjén. A két mű közötti kapcsolat miatt alakította így a műsort?
Nem, Mozart hatását alig hallom ebben a Beethoven-műben. Inkább azt mondanám, a frissessége miatt választottam. Ez Beethoven első „nagy” versenyműve, az első forradalmi darabja. Az 503-as Mozart-zongoraversenyéhez régi kapcsolat fűz, ami alapjaiban változatlan. Persze az idő múlásával én magam változom, ez pedig kihat az interpretációra, még akkor is, ha a darabhoz fűződő viszonyom nem változott.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a Zeneakadémia pódiumán a szokottnál jobban izgul, mert diáknak érzi magát.
Jó néhány év, talán egy évtized is eltelt, mióta utoljára a Nagyteremben játszottam, remélem, azóta megváltozott ez az érzés. A közönség azért segíteni szokott. És a magyar közönség kiváló: művelt, kritikus, lelkes.
Gondolt arra, hogy tanítson?
Nem. Igen csekély pedagógiai érzékkel rendelkezem, és úgy érzem, nagyon keveset tudok… Hogyan merjem így másoknak megmondani, hogy mit csináljanak?
Mivel tölti az idejét, ha nem gyakorol, próbál vagy utazik?
Szeretek kikapcsolódni a barátaimmal, főzni, bort kóstolni, és persze könyveket olvasni. Ők az állandó és legkedvesebb társaim.
Gyermekkorában sok időt töltött a nagymamájánál Budapesten. Megosztana egy kedves emléket ebből az időszakból?
Szívesen gondolok vissza arra, amikor együtt látogattunk el a Bosnyák téri piacra. Ahogyan kiválasztotta a főzéshez szükséges hozzávalókat, beszélgetett az emberekkel… Nem tudom elfelejteni.
Hózsa Zsófia