Varázslatos mesemondók

A kamara.hu-nak két kiemelkedően fontos tulajdonsága van. Az egyik, hogy a fellépők valamennyien a  házigazda művész házaspár baráti-zenei körébe tartoznak, s nem mellesleg minden túlzás nélkül napjaink legkiválóbb muzsikusai, akik külön-külön és együtt is a világ vezető koncerttermeinek rendszeres fellépői. Többen közülük a kamara.hu közönsége számára is ismerősek lehetnek, hiszen másodszor látogatnak el a fesztiválra. Simon Izabella és Várjon Dénes évekre előre terveznek, évekkel a koncert előtt hívják meg a művészeket (nem csoda, elég csak a zenészek programnaptárába belepillantani), így már azt is egész régóta lehetett tudni, hogy a fiatal és kitűnő hegedűs, Veronika Eberle, valamint a jelen cikk íróját zenei szerelembe ejtő kürtös, Radovan Vlatkovic is fellépnek majd idén. A két éve (Várjon Dénessel) Brahmsot játszó hármas ezúttal Ligeti Kürttrióját adja elő a fesztivál nyitókoncertjén. Tavalyról is találunk ismerős neveket: Klenyán Csaba és Lakatos György is színpadra lép majd több hangversenyen.

Részlet a 2016-os kamara.hu fesztiválról. Fotó: Zeneakadémia / Bielik István

Nem egészen idegen hely Budapest a hegedűs Muriel Cantoreggi és a brácsás Andrea Hallam számára sem, akik mindketten zenéltek már itt, igaz, Simon és Várjon korábbi kamarazenei fesztiváljainak egyikén. Több művész jelenlétét pedig a Mitsuko Uchida zenei vezetésével működő Marlboro Fesztiválnak köszönhetjük, ahol a kamara.hu két művészeti vezetője évről évre életre szóló barátságokat köt, és felejthetetlen kamarazenei élményeket szerez. Mindketten átszellemülten és nosztalgikus mosollyal mesélnek a fesztiválról, ahonnan idén Marie-Elisabeth Heckert, Kim Kashkashiant, Roman Rabinovichot és az Escher Vonósnégyes csellistáját, Brook Speltzet sikerült (szerencsére a kvartett többi tagjával együtt) hazánkba csábítani. Simon Izabella és Várjon Dénes másik legkedvesebb vidéke, ahová zenélni és üdülni is nagy örömmel járnak, Svájc. Ez a varázslatos ország nemcsak azért jelentős a kamara.hu szemszögéből, mert ott játszódik Thomas Mann regénye, hanem mert ide is számos barátság köti a művészeti vezetőket. Itt ismerkedett meg Simon Izabella Marie-Claude Chappuis énekesnővel, akivel Brahms-, Schubert és Mahler-műveket ad majd elő a november 16-i nyitókoncerten. A zongoraművésznő minden évben komoly hangsúlyt fektet a dalirodalomra, és küldetésszerűen hirdeti, hogy az énekre és zongorára írt darabok nagyon is kamarazenék, s a legkevésbé sem zongorakíséretes dalok. Pasztircsák Polinával, Sarah Shaferrel és Kovács Istvánnal közös előadásai után pedig a Solti Terem közönsége számára sem lehetett kérdés, hogy igaza van.

Talán ennek az egyetértésnek is köszönhető – meg persze a gyönyörű dalok végeláthatatlan repertoárjának –, hogy tavalyhoz hasonlóan idén is két énekest hallhatunk majd. Chappuis mellett fellép Megyesi Zoltán is, aki a záró koncerten Schumann A költő szerelme című ciklusát énekli. További kiváló magyar zenészekkel gazdagodik a kamara.hu fellépőinek sora, itt lesz Fejérvári Zsolt nagybőgő- és Keller András hegedűművész is, a Nagyteremben Chopint játszik Érdi Tamás, Perényi Miklós pedig Schumanntól Janáceken át Dohnányiig és Schönbergig a csellórepertoár széles palettáját mutatja be. Természetesen a két művészeti vezető idén is 61 tekintélyes mértékben veszi ki részét a programokból: minden hangversenyen hallhatjuk őket. A meghívott művészekkel közös produkciók mellett nem maradhat el zongoraduójuk sem; idén egy-egy Debussyés Brahms-művet adnak elő együtt.

Ez tehát az egyik fő tulajdonsága a fesztiválnak: a gondosan összeválogatott, családias hangulatú és megkérdőjelezhetetlen szakmai minőségű zenészkar. A másik pedig az ugyanezzel a precizitással megalkotott műsor. Ahogy az Elsők és utolsók (és egyetlenek) címet egyszerű volt a zeneszerzői életművekre vonatkoztatni, és a Fordulópont is világosan kijelölt bizonyos műveket, a Varázshegy sokkal kevésbé konkrét. Simon Izabella és Várjon Dénes ezúttal is két irányból közelítették meg a címadást. Egyrészt irodalmi kapcsot kerestek a zenéhez (ahogy a kiegészítő programokkal is a társművészetek harmóniájának fontosságát igyekeznek kiemelni), másrészt olyan fogalmat kerestek, amely önmagában is asszociációk sokaságát indítja el. Az eredeti Varázshegy és a kamara.hu valóságból és problémákból kiragadó ereje között kétségkívül fellelhető hasonlóság, a fesztivál a béke szigeteként várja a kikapcsolódni és művelődni vágyókat. Akárcsak a regényben, itt is teljes filozófiai rendszereket ismerhet meg, aki nyitott füllel és szívvel érkezik a Zeneakadémiára. És metaforikus értelemben a kamara.hu is „hegy”, amennyiben a művészi színvonal csúcsát nyújtja – ezzel varázsolva el garantáltan az ide ellátogatókat.

Az idei koncertek műsorait pedig a varázshegy mint szó kovácsolja egységekbe: a varázs, a mese, a fantázia, a balladaiság, az elbeszélés az, ami összeköti egy-egy program műveit. Minden hangverseny egy történet, melyben kontrasztok vannak ugyan, de e kontrasztok szerves részét képezik az egésznek. Így kerülhet Ligeti Brahms és Schubert közé, Schönberg Mahler mellé, egy francia, egy lengyel, egy morva és egy osztrák egymás után, és még folytathatnánk a különleges összeállítások sorát. Vannak szorosan összeköthető szerzők, mint Bach és Busoni, vagy Brahms és Schumann, és általánosságban elmondható, hogy a szünetek előtti és utáni részek mindig egy-egy összefüggő blokkot alkotnak. Találkozunk meseszerű lényekkel, mint a szerelmes költő, a szellem, a vándorlegény, a rémkirály, vagy épp a halál és a lányka, műfajilag pedig a szabad fantáziától a szigorú szerkesztésű fúgáig sok mindennel. A mese lesz a központi témája az irodalmi beszélgetésnek is, ahol Simon Izabella és Várjon Dénes Boldizsár Ildikó mesekutató-írót látja vendégül, a gyerekek pedig Hamupipőke zenei világába kukkanthatnak be november 18-án. Ez a mesekönyv, vagyis a fesztivál mindenkinek tartogat kedves élményeket, érdemes tehát meghallgatni, leginkább az egész idei gyűjteményt, mert ilyen mesélőkkel és történetekkel ritkán találkozik az ember.

Mona Dániel