"Verseny, de nagyszabású hangverseny is"

A 2014. április 11-én lezajlott versenyen a hagyományokhoz híven az egyetem beiratkozott hallgatói indulhattak 7-15 perc közötti időtartamú, az előző évi megmérettetés óta készült művekkel. Ezúttal tizenegy szerző tizenkét műve hangzott el, melyek előadásában csaknem negyvenen – köztük hallgatók, koncertező művészek és maguk a szerzők – vettek részt. A zsűrit Devich János vezette – a bírálóbizottság tagjai Tallér Zsófia, Mesterházi Máté és Zombola Péter voltak.

A Zeneakadémia Zeneszerző Versenyének győztese 2014-ben Sándor László zongoraversenye és Kovács Levente Klar Vision című műve lett. Második díjjal Kutrik Bence Vertigo és Brandenburg Ádám Fantázia című darabjait jutalmazta a zsűri, a harmadik helyezést pedig Tarr Bernadett: Parafrázisa kapta. A zsűri a hagyományokhoz híven a zeneszerzők mellett a művek bemutatásában közreműködőket is értékelte; az előadói díjakat Emszt András (zongora, Tarr Bernadett művének előadásáért), Takáts Márton (zongora - Kovács Levente győztes darabjának előadásáért), illetve a Sándor Balázs, Tóth Máté (klarinét) és Spisák István (basszusklarinét) alkotta trió (Kovács Levente három klarinétra írt kompozíciója előadásáért) vehették át.

A verseny után a két első helyezett zeneszerzőt kérdeztük a megmérettetésről és díjazott műveikről.

Sándor László így nyilatkozott: „Sokat köszönhetek a versenynek, mert még ha részvétel feltételei (időtartam, hangszerösszeállítás) valamelyest meg is kötötték a kezünket, megszólalási lehetőségeink száma igen csekély. A Zongoraverseny egészen friss, 2013-ban kezdtem komponálni és nemrégiben fejeztem be, a zongoraszóló mellett 19 tagú ensemble-t foglalkoztat. Nem győzöm hálámat kifejezni a Zeneakadémiának a hatalmas hangszerparkért, melyet rendelkezésemre bocsátott. A darab az "In Memoriam Ligeti György" - alcímet viseli, mivel kéttételessége, és a két tétel viszonya a nagy előd hasonló kompozíciós megoldására rímel: a második tétel az első variációja, annak méretarányosan kicsinyített mása, melyben a szakaszok rövidülnek, a tempó gyorsul. Az első tétel idézi a Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem... kezdetű népdalt, melyre a második tétel zárószakasza felel a Zsipp, zsupp, kender zsupp... motívumával. Ez utóbbi népes családom egyik leggyakrabban énekelt dalocskája. Nagy öröm számomra, hogy Félegyházi Károly barátom, aki zongoradarabjaim első számú előadója, vállalta ennek a rendkívül nehéz darabnak a bemutatását." Az újdonsült győztesre, aki 2013-ban az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyén harmadik díjat kapott, néhány nap múlva újabb megmérettetés vár, hiszen zongoraversenye – Qua habitas, Domine? című szimfonikus zenekarra és elektronikára írt kompozíciója mellett – zeneszerzői diplomakoncertjén is megszólal április 30-án, immár a Zeneakadémia Nagytermében.

Sándor László

A másik győztes, Kovács Levente a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatója. Elmondása szerint főként funkcionális darabokat ír (például kísérőzenéket), de rendkívül sok stílus érdekli. Szerinte ez a nyitottság elengedhetetlen, különösen, ha zeneszerzőként kíván érvényesülni. Klar Vision című darabjával kapcsolatban elmondta: „Február végén kezdtem írni, tehát kevesebb, mint két hónap alatt készült el. Majdnem ki is csúsztam az időből, ezért is köszönhetek nagyon sokat művem előadójának, Takáts Mártonnak, aki az utolsó pillanatban elvállalta a darab eljátszását. Azzal, hogy zongorára való komponálás új irányt szabott számomra. A fő célom egy misztikus, kísérteties, horrorisztikus hangulat megragadása volt – egy szürreális fotó inspirált – ,erre utal a német nyelvű cím is, melynek jelentése: tiszta látomás." A filmzeneszerzőnek készülő fiatal komponista hozzátette: „A Zeneakadémia zeneszerző háziversenye ösztönzően hat mindenkire: fontos szerepe van a zeneszerzők és az előadók közötti együttműködés kialakításában, meghallgathatjuk egymás darabjait, új ötleteket meríthetünk egymás műveiből."

Kovács Levente

A zeneszerzőversenyekről, és különösen a Zeneakadémia Zeneszerző Versenyéről a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Tanszékének vezetője véleményét is megkérdeztük. Fekete Gyula szerint „a zeneszerző versenyek nem hasonlíthatók hangszeres társaikhoz, amelyeken minden induló eleget tesz a kiírásnak, tehetségéhez mérten eljátssza az adott darabokat. A zeneszerző versenyen indulók a semmiből hoznak létre műveket, vagy fogalmazzunk szerényebben: alkotásokat. A verseny attól válik végtelenül izgalmassá, hogy nem lehet tudni, mi fog történni a koncerten." 

Az immár két évtizedes hagyományra visszatekintő, Devich János professzor úr által 1994-ben alapított zeneakadémiai zeneszerzői versennyel kapcsolatban Fekete Gyula így fogalmazott: „Verseny, de nagyszabású hangverseny is, ahol az adott tanév új kompozíciói hangozhatnak el – még tét nélkül. Ez az a fórum, ahol minden szerző kipróbálhatja az ötleteit közönség előtt: itt még szabad akár rossz darabot is bemutatni, nincs nyilvános kritikai rosszallás. Ez is része a képzésünknek, a tanulási folyamatnak, hiszen meg kell szokni azt a helyzetet is, hogy közönség előtt hangzik el az új zenemű. Mondanom sem kell, hogy ez egészen más tapasztalás, mint otthon meghallgatni a formálódó darabot a kottaíróprogram hangján, vagy zeneszerzés órán a tanteremben a tanárral. És persze azt a helyzetet is meg kell tanulni kezelni, ha valami nem sikerül."

A nagyszámú indulóval és a sokszínű versenyprogrammal kapcsolatban a tanszékvezető hozzátette: „az idei versenyen a Zeneszerzés Tanszék mindhárom szakiránya képviseltette magát. A közönség így biztosan megtalálhatta a leginkább tetsző művet, mert stilárisan igen széles skálán mozogtak a darabok. Ez így is van rendjén: korunk zenéje sokféle, nincs egyetlen irányzat sem, amely rátelepedne egyeduralkodóként a Zeneakadémia fiatal zeneszerző generációjára. A zeneszerzőversenyt meghallgatni pedig izgalmas, lelkesítő kaland, amely újra és újra hitet ad ahhoz, hogy elhiggyük, az emberi kreativitás csodálatos és végtelen."

A verseny megrendezését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.