Zeneszerző roadshow: átdolgozások és kamaraművek születése
Négy nagyvárosban tart három-három alkalommal zeneszerző workshopokat a Zeneakadémia az Artisjus támogatásával. Tornyai Péter, az egyetem oktatója Győrött vezette a foglalkozásokat, az ott szerzett tapasztalatairól számol most be.
Ezekben a hetekben az ország négy helyszínén zeneszerző roadshow zajlik: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az intézmény Bartók Konzervatóriumának egy-egy oktatója látogat el Győrbe, Szegedre, Kecskemétre, illetve Miskolcra, hogy az Artisjus támogatásával három-három workshop alkalmával foglalkozzanak diákokkal. A roadshow március 13-án a Zeneakadémián, a Solti teremben rendezendő koncerttel zárul, ahol a legjobban sikerült művek és szerzőik mutatkozhatnak be.
Tornyai Péter, az egyetem Zeneszerzés Tanszékének oktatója Győrött, a Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban tartott foglalkozásokat, az iskola részéről Reményi Attila zeneszerzés tanár mentorálta a programot.
Tornyai Péter elmondta, hogy vegyesen, hangszeres és zeneszerző diákokkal foglalkozhatott, végül öt fiatal járta végig a három alkalmas workshopot. A program koncepciója szerint a győri alkalmakra is ellátogatott egy muzsikus, a Zeneakadémián végzett Osztrosits Éva hegedűművész, aki egyúttal brácsán is játszik – hangsúlyozta a tanár. Szavai szerint mivel viszonylag tapasztalt diákok vettek részt az órákon, többségében kamaraművek születtek: az egy szóló marimbadarabon kívül két brácsa-zongora duó és két hegedű-zongora-ütőhangszer trió.
„Ezek közül végül három szerzeményt választottunk ki a Solti termi koncertre, a szólóművet, valamint egy-egy duót és triót” – mondta Tornyai Péter. Hozzáteszi: előbbi kompozíciót egy fiatalabb diák készítette, akinek eddig csak stílusgyakorlatai voltak az iskolában, ez volt az első próbálkozása modernebb zenei anyaggal, a kiválasztott duó, amely rapszódia műfajú, az egyik legnagyobb formátumú szerzemény az öt közül, a trió pedig a hegedűn és zongorán kívül marimbára íródott, kissé filmzenei, programzenei jellegű.
Ez utóbbi darabról az oktató érdekességként megjegyzi, hogy a diák eredetileg zongorára írta, a workshopon dolgozták át trióvá.
Beszámolója szerint mindegyik diák lelkesen dolgozta végig a három alkalmat, és őszintén tudta mondani azoknak, akiknek művét végül nem választották ki, hogy egyáltalán nem volt rosszabb minőségű a munkájuk, csupán túl nagy terjedelmet vállaltak magukra, amit nem lehetett befejezni három alkalom alatt.