Hogy hányféleképpen befolyásolhatja a zenét az idő? Ott van például a komponálás sebessége. Vannak művek, amelyek pillanatok alatt megszületnek, másokra éveket kell várni. 1840-et Schumann életművében a dalok évének szokás nevezni, hiszen több mint száz dalt írt ekkor. Bámulatosan gazdag érzelmi világ, játékosság, lágyság és heves kitörések jellemzik őket. Gabriel Fauré viszont, akinek zenei stílusa a leginkább hasonlít Proust irodalmi nyelvére, egy „eltűnt” dallam megtalálásával, 15 év alatt, több nekifutásra tudta csak befejezni 1. zongoraötösét. A 20. század egyik legjelentősebb kamarazenei műve, a Kvartett az idők végezetére pedig annak köszönheti szóló, duó, trió és kvartett összeállítású tételeit, hogy a rabságban sínylődő szerző fokozatosan talált rá rabtársai közt a muzsikusokra. És persze izgalmas a zenék belső ideje is: Schumann különálló érzelmeket bemutató dalciklusa térben és időben ide-oda ugráló utazásra visz, míg Messiaen a végtelenséget, a természetfeletti időt zenésíti meg.