Az emlékezés az idei kamara.hu egyik főmotívuma. A szombati nap pedig a fesztivál talán legemlékezősebb napja – az idők kezdetéről mesélő gyerekprogramtól egy legendás zongoristára emlékező gálaestig. A kettő között, a már hagyományosnak nevezhető kupolatermi koncerten ugyancsak felfedezhetjük az emlékezés jeleit. Milyen kép él például a fejünkben Beethovenről? Hogyan emlékszünk rá a zenetörténeti leírások alapján? Mint magának való, mogorva, különc, megsüketült zsenire, aki kizárólag robusztus műveket komponált. Ehhez képest a „Tavaszi” néven ismert szonátája csupa fény és humor. A párdarabjaként született a-moll hegedű-zongora szonáta pedig szenvedélyes és lobbanékony képet fest Beethovenről, aki a középső tételbe írt fúgával maga is a barokkra utal vissza. A Proustnak oly fontos Saint-Saëns pedig a bécsi klasszikára: 1918-ban még friss emlék a világháború, ennek ellenére – vagy épp ezért – könnyed hangvételű kvartettel idézi meg Mozart vonósnégyeseinek hangzásvilágát.