Az első magyar hatás akkor érte Brahmsot, amikor megismerkedett Reményi Edével, akinek zongorista partnere lett több közös koncert alkalmával. A Magyar táncok sorozatának számos dallamát Reményi mutatta meg neki, és ő ismertette meg a kor kiváló, szintén magyar származású hegedűművészével, Joachim Józseffel, aki nemcsak közeli barátja lett, de a komponista számos művét is inspirálta – többek között 1878-as egyetlen Hegedűversenyét. A versenymű szólistája a Kossuth- és Liszt-díjas Baráti Kristóf, aki a romantikus repertoár e népszerű darabját is nem egyszer szólaltatta már meg Stradivari-hegedűjén a magyarországi hangversenytermekben. A D-dúr koncertnél jóval korábbi az 1856 és 1861 között keletkezett g-moll zongoranégyes, melynek energikus negyedik tételében a Rondo alla zingarese cím teszi egyértelművé a magyar cigányzenészek hatását. Mivel Arnold Schönberg nagyon szerette Brahms e művét, de sohasem hallott belőle igazán jó előadást az eredeti felállásban, 1937-ben izgalmas zenekari köntösbe bújtatta a kompozíciót. A Concerto Budapest együttesét a Kossuth-díjas zeneigazgató, Keller András dirigálja.