Évszázados hagyomány a hangnemekhez különböző karaktereket, hangulatokat társítani. 1806-ban Christian Schubart, A pisztráng című Schubert-dal szövegírója úgy vélekedett, hogy az A-dúr „teret ad az ártatlan szerelmi vallomásoknak, valamint megfogalmazható benne a saját helyzetünkkel való elégedettség, a viszontlátás reménye a szerelmünktől való búcsúzáskor, a fiatalos jókedv, és az Istenbe vetett bizalom.” A Schubert-triók sorozat első hangversenyének műsorán két olyan művel is találkozhatunk, mely ezt az igen pozitív asszociációkat keltő hangnemet járja körül. A szerző legvirtuózabb, negyedik hegedű-zongora szonátája mellett a koncert második felében pedig a hazai kamarazenészek krémjéből összeállított együttes a fiatal francia-belga muzsikus, Camille Thomas közreműködésével a méltán népszerű Pisztráng-ötöst szólaltatja meg. A két A-dúr mű között Schubert 2. (a-moll) hegedű-zongora szonátája is elhangzik.