„Egy angyal emlékére” – ez az ajánlás szerepel Alban Berg Hegedűversenyének partitúrájában, a zeneszerzőt ugyanis 1935-ben Alma Mahler és Walter Gropius 19 esztendős lányának a halála késztette a mű megalkotására. Csakhogy a versenymű befejezését követően alig telt el pár hónap, és maga Berg is távozott az élők sorából, így ez lett a legutolsó befejezett kompozíciója. A Budapesten hegedűsként és karmesterként is jól ismert kiváló osztrák muzsikus, Thomas Zehetmair szólójával felhangzó Hegedűverseny nyomában a Keller András által vezényelt koncert másik két száma is zeneszerzői pályafutások zárószakaszát fogja reprezentálni. Így a hegedűre és zenekarra készült Schumann-fantázia 1853-ból, a komponista tragikus összeomlását megelőző esztendő terméséből való. A harmadik tételének befejezésével sok hallgatót bocsánatos módon és érthető okokból „közbetapsolásra” késztető 6. (h-moll, Patetikus) szimfónia 1893-as szentpétervári ősbemutatóját vezénylő Pjotr Csajkovszkij pedig mindössze kilenc nappal élte túl e szerzeménye zajos sikerét.