Brahms szerette a magyar zenét, a magyarokat, szívesen jött koncertezni Budapestre. Amikor 1881-ben ismét nálunk járt, egy teljes koncertet szenteltek műveinek, a szerző szólójával előadott 2. zongoraversenyének itt volt az ősbemutatója. Ha hinni lehet a korabeli sajtóbeszámolóknak, Brahms hatalmas technikával és bámulatos virtuozitással játszotta el a nehézségekben bővelkedő vezérszólamot. Vásáry Tamás és Balogh Ádám estje tulajdonképpen e koncert megismétlése, hiszen bő 140 éve is Brahms 1. szimfóniája hangzott el a zongoraverseny mellett. Az egyik kritikust annyira lelkesítette ez a kompozíció, hogy kijelentette, „ha a komponista nem szerzett volna egyebet e fennkölt szimfóniájánál, úgy csupán ezáltal maradandó emléket állított volna magának”.