Az 1816-os évben számos figyelemre méltó kamarazenei kompozíció került ki Schubert keze alól. Az első hegedű-zongora szonáták mellett két koncertrondó is készült, köztük az F-dúr zongoranégyes (D. 487). Egyik sem jelent meg nyomtatásban szerzője életében, ennek azonban nem Schubert sokáig szívesen feltételezett mellőzöttsége volt az oka, hanem a zeneszerző fiatal kora. Az egy évtizeddel később komponált h-moll rondót (D. 895) ugyanis már teljes természetességgel publikálta Haydn egykori, tekintélyes kiadója, az Artaria. A komponista szenvedélyesen nosztalgikus szépségű, romantikus stílusának minden lenyűgöző vonását magába sűrítő, nagyszabású Esz-dúr trió (D. 929) is napvilágot látott 1828-ban Probstnál, igazolva, hogy Schubert nem elfeledve, hanem egy fantasztikusan ígéretes karrier kapujában halt meg alig néhány héttel később. Az 1824-ben komponált, eredetileg arpeggionéra írt szonáta viszont csak évtizedekkel szerzője halála után, 1871-ben jelent meg nyomtatásban. Ezt a művet ezúttal csellón adja elő Camille Thomas.