Ha Csajkovszkij zenéjét szeretnénk leírni, szinte az egész világot kell belefoglalnunk egyetlen mondatba: gyönyörű líraiság, szenvedélyes kifejezőerő, ragyogó színek, a klasszikus európai érzékenység és az összetéveszthetetlen orosz karakter elegye. Szűkös, de annál sűrűbb kamarazenei életművében talán még intenzívebben érvényesülnek e tulajdonságok, mint a jól ismert nagyzenekari kompozíciókban. Az a-moll trióban ráadásul a formai konvenciók megkötő erejének sem engedett Csajkovszkij, mondanivalóját csupán két tételbe, de a második esetén hosszú variációs szerkezetbe foglalta. Egy ilyen egyedülálló, velejéig orosz zenemű előadásában a Cziffra György Fesztivál és centenáriumi rendezvénysorozat kiemelt koncertjén ki mások lennének Balázs János legméltóbb partnerei, mint nemzedékük legkiválóbb orosz szólistái: Alekszandr Knyazev és Vagyim Repin? De hogy ne feledkezzünk meg a zene nyelvének univerzitásáról – és persze, hogy a lokális karakterjegyek összehasonlítását magunk végezhessük el –, a koncert első felében a másik két nagy romantikus nemzet egy-egy reprezentatív kamaraműve is terítékre kerül. Eredetileg mindkét szonáta hegedűre készült, Franck darabját Jules Delsart csellóművész hangszerelte át, a mester jóváhagyásával. A Brahms-szonátának pedig magyar vonatkozása is van: a Hans von Bülow-nak dedikált művet 1888-ban Budapesten mutatta be Hubay Jenő hegedűművész és maga a zeneszerző.