Keller András, Perényi Miklós és Berecz Mihály A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Három kiváló magyar művész tolmácsolásában hallhatunk egy-egy zongoratriót három olyan zeneszerzőtől, akiknek a kamarazene fontos szerepet töltött be az életükben. Camille Saint-Saëns bár leginkább Az állatok farsangjáról ismert, az utóbbi időben kezdik felfedezni többi kamaraművét is. Még nem volt 30 éves, amikor első zongoratriójával elkészült, az áttetsző textúrákban, formai eleganciában és ritmikai színességben gazdag mű hallatán nem csodálkozhatunk, hogy gyakran nevezték a komponistát a francia Mozartnak. Bő húsz évvel később, utolsó alkotói szakaszában keletkezett Johannes Brahms harmadik triója, melynek magyar vonatkozása is van: 1886-ban éppen Budapesten mutatta be a szerző Hubay Jenővel és David Popperral. Ludwig van Beethoven tizenegy zongoratriójának nagyobb része 1800 előtt, Saint-Saëns első darabjához hasonlóan a zeneszerző húszas éveiben keletkezett, és világosan megmutatják alkotói szárnyalását, küzdelmeit, kompozíciós elveinek kialakulását és csúcspontjának elérését. Ennek a folyamatnak a legvégső – valamint életének a középső – korszakába enged bepillantást 1811-ben befejezett alkotása, melynek mellékneve II. Lipót Habsburg uralkodó egyik fiát, Rudolf főherceget, Beethoven mecénását és tanítványát takarja.