Kovács János és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Liszt a 19. századi nyugati zenetörténet egyik meghatározó alakja volt. Kezdetben ördögi zongoravirtuózként tisztelték (e korszakának egyik záróműve az Esz-dúr zongoraverseny), később mint a zenei nyelvet megújító, oratóriumokat és szimfonikus költeményeket komponáló zeneszerzőt méltatták. A fiatal magyar zeneművészek számára sokáig ő volt az origó, az ifjú Bartókra is nagy hatást gyakorolt: az egykori Liszt-növendék, Thomán István zeneakadémista tanítványa kezdetben a liszti hagyomány folytatásának útján indult el. Ugyan végül nem vált Liszt művészetének direkt folytatójává, korai munkásságában számos látens Liszt-hatás mutatható ki. Zeneszerzésből az intézmény másik neves tanárától, Koessler Jánostól kapott útravalót, aki a négy évvel fiatalabb Weiner Leót is oktatta. A közös szellemi gyökerek ellenére más irányt vett a két komponista útja, de a magyar zene – ahogy az estén elhangzó műveiben is hallható – mindkettejük életművében nyomot hagyott.