Borbély László zongoraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Ha arra gondolok – írta Sári József 2009-ben Bach felfoghatatlanul összetett zenéje ürügyén –, hogy minden igazi műalkotás energiakoncentrátum, akkor kézenfekvő lehet az a gondolat is, hogy az energia tárolásához talán szükséges, hogy az alkotó olyan feladatot tűzzön maga elé, amelynek megoldása részéről fáradságot igényel. A megoldásra fordított energia benne marad a műben és elhangzásakor felszabadul... Természetesen az is lehetséges, hogy a minden művészben működő – nemes értelemben vett – játékszenvedély ösztönzi az alkotót bizonyos titkoknak a műalkotásban való elrejtésére. Magyarázat lehet még az anyag szeretete, amely a vele való játék formájában nyilatkozik meg.” Borbély László zongoraestjén Sári József műveit Bach-kompozíciók keretezik, a két zeneszerző világának összekapcsolása magától értődő, „kettejük” dialógusa természetes és közvetlen. Amit elkezd az egyik, befejezi a másik. Amit Sári József Bachról, a zeneszerzőről gondol, tulajdonképpen ars poetica: a zeneiírás magasrendű és fáradságos munka (kell, hogy legyen); ezt a munkát pedig nem ösztönözheti más, mint a játékszenvedély.