Ha a természet kiapadhatatlan energiájára, gigászi erejére gondolunk, elsőként juthat eszünkbe a tenger. És az is tökéletesen érthető, hogy a szüntelen mozgás látványa, a hatalmas víztömeg felfoghatatlansága mindig is szorosan összekapcsolódott a teremtés képzetével: a tenger végtelenjén töprengve sokunknak lesz őstermészet- vagy Isten-tapasztalata. Liszt, Debussy vagy Britten zenéjében a tenger három arcával találkozunk, de mindhárom egy kicsit áttekinthetőbbé teszi a végtelent. Orbán György a Naphimnusz szövegét „kozmikus hálaadó imának” nevezte, mely az Isten által teremtett világot csodálatos metaforákon keresztül érti és érteti meg.