Az opera hangja A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Ha szóba kerül a „hangképzés” fogalma, legtöbbünk fantáziájában egy operaénekes jelenik meg, aki hosszú évek munkájával elérte, hogy pusztán a hangjával el tudjon repeszteni egy kristálypoharat. Tényleg nem átlagosak az operaénekesek torkában található hangszálak: ezek a művészek képesek áténekelni egy hatalmas zenekart, és sok méter távolságról eljuttatni a hangjukat a harmadik emeleti karzaton ülők fülébe is. Persze vigyázniuk is kell nagyon a hangjukra: nem erőltethetik meg, nem ihatnak hideget és ismerniük kell a saját határaikat. De vajon mik is ezek a határok? Hogyan énekel be egy operaénekes? Mitől lesz olyan káprázatos egy koloratúra? Mi az a vibrato? Miért van rá szükség? Vagy épp mitől szól jól egy női és egy férfihang kettőse? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ a Hangszálak című évad második matinéja, ahol két fiatal operaénekes és egy, a zenekart egy személyben helyettesíteni képes zongorista mutat be részleteket az opera- és dalirodalom színes világából.