Johann Sebastian Bach C-dúr versenyművének címe elsőre két billentyűs hangszer és egy zenekar párbeszédét sugallja, a darab eredeti változata azonban – amely ezúttal a Zeneakadémia két neves oktatójának előadásában szólal meg – csupán két csembalóra készült, zenekari kíséret nélkül. Ez a verzió feltehetően a kötheni időszakban keletkezett, majd csak később egészült ki vonósokkal és öltötte magára a klasszikus concertoformát. A címadás értelmezéséhez támpontot nyújthat Bach második Clavier-Übungja, amely szintén tartalmaz egy „Concerto” megjelölésű darabot: az Olasz koncertet. A két mű stílusa és felépítése között is érzékelhető rokonság, így az este nyitódarabja nemcsak elnevezésében kapcsolódik e későbbi alkotáshoz. Brahms monumentális, tíztételes művének első eleme egy korál, amelyet a szerző és egy barátja Haydn-témának véltek – erre utal a darab címe. Az ezt követő kilenc variációban a brahmsi zeneszerzés minden oldalával megismerkedhetünk, a karaktervariációktól a kifinomult ellenponthasználatig. A szünet után Mozart egyetlen két zongorára komponált, gáláns műve csendül fel, amelyet 1781-ben komponált Josepha Auernhammer és önmaga számára. Az est zárószáma Rahmanyinov 2. szvitje két zongorára. A négytételes mű egy hosszabb alkotói válság után keletkezett: a 2. zongoraverseny újra sikert hozott a szerzőnek, így két héttel a bemutató után a szvittel is elnyerte a közönség tetszését.