A talányos műfajelnevezések utánozhatatlan mestere, Richard Strauss zenés társalgási darabnak, máshol pedig színházi fúgának nevezte utolsó operáját, a Capricciót. A mű nyitánya sem szokványos, a rokokó korszak eleganciáját, báját idéző vonós kamaramuzsika hat szólamra. Hasonlóan játszik a régebbi korok stílusjegyeivel az ifjú Mendelssohn is. A Capricciónál bő száz évvel korábbi kompozícióiban – mint amilyen a C-dúr vonósszimfónia és a tizennégy évesen írt, nagyszabású a-moll (vagy nulladik) zongoraverseny – a kora klasszika gyakran extravagáns, kísérletező hangja köszön vissza. A nagyszerű, mégis koncerttermi ritkaságnak számító versenymű Berecz Mihály szólójával hangzik el, s hogy miről mesél majd édesapja, Berecz András, természetesen titok.