Magyar Rapszódiák és Fantáziák

A múltban gyökerező és a jelen értékeit gyarapító kincsek kerülnek egymás mellé ezen az ünnepi koncerten, és e két idősík rendre összeér, sőt összejátszik a Keller András által vezényelt hangversenyen. Hiszen Dubrovay László ősbemutató gyanánt felhangzó 3. magyar rapszódiájában szerephez jut nemzeti históriánk egyik emblematikus hangszere, a tárogató, illetve a csaknem félezer éve nálunk is bizonyítottan használt, elsősorban a cigány zenészek működéséhez kötött cimbalom, hogy azután a Balázs János és Lukács Miklós szólójával felhangzó 2020-as Eötvös Péter-mű, a Cziffra György születési centenáriumára szerzett Cziffra Psodia elénk idézze a bámulatos és oly küzdelmes sorsú zongoraművész emlékezetét. Mi több, a korszakos virtuóz nevének betűivel eljátszó alkotásban az Eötvös család személyes Cziffra-emlékei csakúgy felsejlenek, mint a nagy zongorista kávéházi muzsikus, cimbalmos édesapjának alakja. Szintúgy programszerűen, de immár közös zenei örökségünk egészen messzi múltjához nyúlt vissza Kodály Zoltán a maga mesteri Páva-variációival, és a 19. század közepén egészen hasonló szándék motiválta a Magyar fantáziát megkomponáló Liszt Ferencet is, még ha a bámulatos zongoraversenyben felhasznált motívumok inkább a népies, mint a népzene közegéből is származnak.