Pusomi Viktória, Bakó Noémi és Túri-Nagy János szaxofon kamaraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A szaxofon jelenléte a komolyzenében Magyarországon igencsak elmarad Nyugat-Európához képest, pedig egy sokrétű hangszer, amely a legkülönbözőbb felállásokban és szinte minden zenei stílusban megállja a helyét. Ezen a kétrészes koncerten a Zeneakadémia komoly versenysikereket elérő klasszikus szaxofonos hallgatói mutatják be a hangszer lehetőségeit 19. századi romantikus művektől egészen kortárs japán szerzők darabjaiig. Schubert szonátáját eredetileg zongorára és egy 1823-ban bemutatott új találmányra, a vonós gitárra írta. A hangszert – amely különösen alkalmas volt tercmenetek, kettősfogások és arpeggiók játékára – csak az 1870-es években kezdték arpeggione néven emlegetni, éppen Schubert műve után. Jean-Baptiste Singelée a Schubertet követő zeneszerző generációhoz tartozott. Az elsők között volt, akik a szaxofont komoly, klasszikus zenére alkalmas hangszernek találták. Közeli barátját, Adolphe Saxot arra ösztönözte, hogy fejlessze ki a szaxofoncsalád négy fő tagját. Ezután komponálta meg – a mai tudásunk szerint – a világ első szaxofonkvartettre írt művét.