Varga Abigél: Ölelés

Varga Abigél Embrace című oratóriuma az emberi lélek belső fejlődése és az önismeret kérdéseit vizsgálja. Alkotása sokat merít Carl Gustav Jung pszichológiai elméletéből, szerinte mindenki hordoz magában valamit a sötét oldal világából (Árnyékot), és ezt gyakran nehéz elfogadni vagy feldolgozni. A mű az Egyén és Árnyéka közötti összetett viszonyt járja körül, bemutatva e kapcsolat számos rétegét. A kompozíció tíz tételből áll: Bölcső – Játszótér – Templom – Sikátor – Virágzás – Rituálé – Erdő – Álom – Kint – Találkozások. E tételek egy érzelmi utazás állomásait is megjelenítik. A darabban kibontakozó történet a gyermekkortól a felnőttkorig vezet, bemutatva az érzelmi spektrum kitágulását, valamint azt, hogy miként alakítják a személyiséget a környezet impulzusai. A darab dramaturgiájában valódi szereplővé válnak a Projekciók, azaz az érzelmi megnyilvánulások allegóriái: a Vidámság, a Szerénység és a Szenvedélyesség. Ezek az allegorikus alakok egyszerre védelmezők és játszótársak, de olykor az Árnyékkal is szembe szállnak.