A Koncertközpont hírei

„A kíváncsiság fiatalon tart!”

„A kíváncsiság fiatalon tart!”

2017. november 15.

Hegedűművész és karmester – olykor a kettő egyszerre –, brácsázik és kamarazenél, tanít és jótékonykodik. A litván származású, gyermekkora óta Bécsben élő Julian Rachlin azon ritka zenészegyéniségek közé tartozik, akinek sokoldalúsága és energiája fölött nehéz napirendre térni. Korunk egyik legfoglalkoztatottabb művésze a csaknem hatvanéves hagyományokkal rendelkező English Chamber Orchestra élén lép majd a Nagyterem színpadára november 22-én. Beethoven 7. szimfóniáját és Hegedűversenyét vezényli majd, utóbbit szólóhangszere mellől. A koncertmagazinnak adott interjújában sokrétű tevékenységéről, a fiatalok zenei neveléséről, Bartókról, és a zene közéleti szerepéről is beszélt.

Tovább

Varázslatos mesemondók

2017. november 10.

Az Elsők és utolsók, valamint a Fordulópont után egy újabb találó cím, a szintén az irodalomból kölcsönzött Varázshegy díszeleg a kamara.hu programjainak fejlécében. A Thomas Mann-regény számos ponton párhuzamba állítható a Zeneakadémia hagyományos őszi kamarazenei fesztiváljával, de a művészeti vezetők, Simon Izabella és Várjon Dénes ezúttal sem csak e hasonlóságok miatt választották a címet.

Tovább

„Töretlen, megalkuvásmentes életmű”

2017. november 9.

A Zeneakadémia legendás igazgatója, Mihalovich Ödön művei hangzanak el a zeneszerző-zongorista-zenepedagógus tiszteletére szervezett koncerten november 18-án. Marton Éva Kossuth-díjas emerita professzor asszonyt, az est művészeti vezetőjét kérdeztük a rendezvény alkalmából.

Tovább

Folkish meg nem is

2017. november 8.

A népzene vegytiszta állapotban nehezen lelhető fel. Mint egy instabil vegyület, minduntalan reakcióba lép valamivel az éppen aktuális közegében. Azonban nemcsak maga a népzene tünékeny és változó, hanem az azt értelmezni és definiálni kívánó tudományterületek is folyamatosan átalakuláson mennek át. A tudomány, az oktatás, és legújabban az előadóművészet is megpróbálta a maga eszközeivel meghatározni a népzene fogalmának lényegét, de az említett instabilitás hosszas körülírásokra kényszeríti a gondolkodó betűvetőket. Ne feledkezzünk meg arról az örök tudománytörténeti paradoxonról sem, hogy a megfigyelő mindig hatással van a vizsgált anyagra, így egy megfigyelés sosem lehet teljesen objektív.

Tovább